VÖRÖS PÁL NOVELLÁJA

A lány, akit megtalált a napfény

1.
Banda Melindának kislánykorában volt egy menyasszonybabája. A babának fátyla is volt, anyja varrta rá függönyszegélyből. Melinda legjobban azzal szeretett játszani. Olyankor elképzelte, hogy egyszer ő is menyasszony lesz, aztán ami a lényeg, férjhez megy ahhoz, akit szeret és őt is szeretni fogja, akihez hozzá ment, mert éppen emiatt történik az egész. Nemsokára megosztotta gyermekálmait. Szülei ilyenkor összenéztek, de nem mondtak sem A-t, sem B-t, csak sóhajtoztak. Jaj, te szegény! Ugy érezték, a természet bolondozik, s ha elveszti egyensúlyát hajlamos elbillenni, hát miért ne a rossz oldal felé!? Na de semmiség egy özönvíz, egy aszály, egy hegyomlás, meg bármi az egyén által elszenvedett természeti csapáshoz képest, főleg amely testi külsőségeiben ütközik ki és ahelyett, hogy vonzóak és arányosak lennének, például mellben és farban mutatnak fel torzulást. Éppen, mint Melindánál, aki hamarosan hordóformára nőtt, mellette tekintélyes kebellel és rengő üleppel verve a Teremtő által.
Egy ilyen túlsúlyos lány rengeteg terhet cipel. Lelkén is, nemcsak ízületein és gerincoszlopán. Az iskolai zaklatás például nagyon régi jelenség, az internetes már újabb keletű, de egyformán mocskos és alantas.
Nem az, hogy Melinda kissé kövérkés, a "kissé" nem szerepel a szótárban, és a ,,kövérkés" helyett is inkább az állatvilágból kerít főnevet a kérődzők közül. A népszerű csajok és a menő pasik válogatott módszerekkel alázzák és nemcsak az iskola folyosóin, hanem a NET közösségi oldalain a legkülönbözőbb jelzős szerkezetben tehénnek nevezve. - Mindegyiknek kitekerem a nyakát! - üvöltötte Banda úr. Ez a stílus bizony nem használ cifra körmondatokat, egyszerű és célratörő, hogy a címzettek jól értsék. Lenini, igaz Banda úr által újraértelmezve ebben a kelletlen túlélésben, a városok nagybani zöldségpiacain, mint anno a cári birodalomban akár, egyszóval mindenütt, ahol az ellenség megsemmisítésén keresztül vezet az út a cél felé.
Közben Bandáék útja kis időre rögössé változott, amíg a család feje valami áfa-csalás miatt hűvösölt. A sittre vágott férfit a régi rabok eleinte, testi kényszer alkalmazásával csicskáztatásra fogták, tűrt, de pupillái összeszűkültek és arcára kiült az eltökéltség. Valahonnan szerzett egy vaspántot, amit élesre csiszolt cellája padlóján, aztán az első adandó alkalommal rátört egyik mikor a vécén a dolgát végezte, és kipreparálta az arcát. Ezzel kivívta a rabok elismerését és valljuk meg a smasszerkét is, igaz egy évvel meghosszabbította saját fogva tartását, mégis megérte, mert tettének híre kiszivárgott, és kísérte későbbi üzleti- és magánéletében, ahol az ilyesmi pozitív tárgyalási alapnak számított.
A történetet a felsővárosi, kedélyes kiskocsmákban mindenki ismerte, ahol Banda Ignác eddig is osztatlan népszerűségnek örvendett, mert kitűnt azzal a képességével, hogy egyedül kiürített egy kocsmát mintegy három perc alatt, még akkor is, ha ellenállásba ütközött. Ezt a karizmáját zöldségszállítmányozás közben, mint gépkocsikísérő alapozta meg, ahogy alaptőkéjét is, mivel zötykölődés közben képes volt gondolkodásra, erre az agybeli kémiai folyamatra. Rendesen az üres ládákból hármas egységeket formáltak úgy, hogy egyet a szembe fordított két láda közé szorítottak a helykihasználás miatt, egészen egy ilyen szellemi kémia végéig, mert attól kezdve a középső láda többnyire kimaradt. Féláron jó kereslet volt rá. A "gyors- és gépkocsikísérő" Banda, nemsokára maga nyitott zöldségkereskedést, előbb lakóhelyén, aztán a fővárosban, majd az ország nagyobb ipari településein, ahol a meddőhányók déli lejtőin sem termett meg a paradicsom. A börtönhistória glóriaként lebegett felette, úgyhogy piaci térnyerése alig ütközött nehézségbe.
2.
Amikor eljött az ideje, Melinda nagyon várta, hogy szerelmes legyen. Nem volt már elég, ha anyukája szerette, aki ugyan hangoztatta, hogy meg kell elégednie ezzel. De nem, mert régi mesék alapján erősen hitte, hogy egyszer minden lányból királylány lesz, még ha függönyrojttal szegett ruhácskában is jár, legalább arra az időre, amikor a királyfi érte jön és feleségül veszi. Csakhogy mindenben anyja döntött, hogy milyen ruhákat vegyen magára azt is anyja határozta meg, és az alakját rejtő, bő redőkkel leomló fazont favorizálta lánya túlnőtt formátuma miatt. Amikor elkövetkeztek a menstruációk és apránként megkapta a felvilágosítást, boldog lett, hogy most már anya lehet. Emlékezetből visszaidézte mennyi puha simogatást és őszinte szeretetet kapott apró gyermekkorában és ő is ezt adta volna gyermekének. Ezt biztosan tudta, de azt még nem sejtette ki fogja kihasználni képességét, ugyanis királyfinak nyoma sem mutatkozott.
Banda Ignác egyre gyakrabban faggatta feleségét, tud-e valami biztatót? A nemleges válasz után
kimutatta foga fehérjét. Vicsorogva kérdezte: - Szóval nem!? Ugyanis nyerni szokott. Magabiztosságához hozzájárult, ahogyan ő nevezte, az ,,anyagi többlet", tudniillik gazdagnak számított, még a zöldségszakmában is. Pénzét nem fektette Questor papírokba, sem piramisjátékokba. Aranyát és köveit két műanyagvödörben tartotta a konyha kéményében. A biztonság okáért a kredencet a kéménylyuk elé tolta. De most az volt a kérdés, hogyan menjen férjhez ez a lány? Pontosabban, kihez? Barátait ,,kinőtte", szimpatizánsai elfogytak. Kerülte, hogy kövérségét, lúzerségét szemébe mondják, ezért aztán a túlsúlyos lány, tekintélyesnél is fejlettebb ülepével, óceánként hullámzó kebleivel bulizni sem járt, bújva éldegélt, pedig anyja jóvoltából, apja pénzéért az ország legjobb szabómestere igyekezett olyan ruhát varrni, amely enyhíteni képes a rettentő dimenziók látványát. Valljuk be hiába. Egyébként az erős lelkű, tiszta képzeletű lány a reményt nem adta fel soha. Azt várta, várta, hogy a következő nap jobb lesz.
3.
Melinda kérdésében benne volt minden. A kamaszság, a kíváncsiság, de még az egész korszak is.
-Igaz apa, hogy betyár vagy?
- Ezt meg honnan veszed? - hökkent meg Banda Ignác.
- A Pepita bácsi szerint, Rózsa Sándor óta te vagy a legnagyobb.
- Majd megbánja a Pepita!
- Akkor viszont mi vagy?
- - Én? Olyasféle ember... aki életrevaló. Csalhatatlan, amikor választ: ez arany, az réz. Ez
gyémánt, amaz kavics. Ezt elveszem, az nem kell. Érted? Melinda mindenesetre elgondolkozott.
4.
Melinda akart fogyni. Tett ilyen elhatározást, noha nem keresett kapcsolatot a túlzásba vitt étkezés és a szerelem között. Onnantól kezdve ha csak tehette gyalogolt, távoli helyekre kerékpáron közlekedett, s alig evett. Üres gyomorral, éhségtől kopogó szemekkel Modiglianival, Cezanne-nal ismerkedett, akik többnyire éhesen alkottak maradandót, mert szerette volna, ha ő is meglátja az igazi fényt, a Nap aranyló, árnyéktalan fényét, de ez is csak egyike volt a sokatmondó, de semmirevaló gondolatainak az élet szebbre fordulásáról, amelyek általában akkor ötlenek az ember eszébe, amikor rettenetesen éhes. Viszont egyre gyakrabban felmerült kérdésként a boldogság mibenléte, csakhogy partner hiányában érzelmi képessége elbizonytalanodott, sőt az idő múlásával a bizonytalanság fokozódott. Sürgősen abbahagyta a koplalást, nehogy nagyobb baja essék.
5.
Egy napon Banda Ignác fontos beszélgetésbe kezdett lányával. Végül leszögezte: - Már harmincéves vagy, és nincs az a vaskos testi szerkezet és monumentális ülep, amely kívánatossá nem tehető egy vödörnyi kinccsel. Mondjuk úgy, a kezedről beszélek és a fele királyságomról, amit a kéményben őrzök.
Keress magadnak férjet!
Melinda méltatlannak találta áruba bocsátását, de ennek ellenére apja akciózni kezdett vele, mint egy készlet romlásnak indult gyümölccsel, mert tisztában volt azzal, hogyha az észszerűségen túl
ragaszkodunk keserűségünkhöz, az többet árt nekünk, mint keserűségünk okának. Felszólította hát
feleségét, hogy lányuk érdekeit szem előtt tartva, pöttyentse el valahány barátnője előtt az arannyal
alátámasztott nászi szándékot. Így lett, és a hír az ausztráliai bozóttüzek sebességével és hatékonyságával tovaterjedt. Banda Ignác a kocsmában folytatott kiszivárogtatást.
-Az Isten áldja meg, mondja mitől hatalmas most az ember? - tört ki az őszinte kíváncsiság Pepita úrból, aki lajstromozott klubtag volt a kocsmában. - Azelőtt a magyarok tudtak hátrafelé nyilazni, lovat lefektetni, atombombát csinálni, de magának csak aranya van. Attól?
-Azám! De maga, Pepita meg ne próbáljon Melinda kezére pályázni, mert ha legyeskedik itten, könnyen úgy járhat, mint Biberach, a lézengő ritter! No lám: a börtönkönyvtár!
6.
Melinda mégiscsak ráállt a játékra, hiszen amikor látszólag minden az ember ellen esküszik, tűt sem
nehezebb szénakazalban találni, mint mesebeli csodára fűzött szerelmet.
A hírverés után nem sokkal feltűnt a ház körül bikanyakú Adorján, a hentes fia. Kuglizni jártak
Melindával, meg nyárson szalonnát sütni. Ezekkel az időtöltésekkel könnyen kibékült a lány, ám néhány nap után, mikor kísérője fülébe bőgte, hogy az égbolt minden esthajnalcsillaga kutyapiszok Melinda szépségéhez képest, és minek is titkolná tovább meg van babonázva, ezért megkéri a kezét, habozás nélkül útjára bocsátotta Adorjánt. Az öblös hangú kérő emléke még feledésbe sem merült, máris egy fésületlen, szőrös képű emberke tette a szépet. Költő lett volna, de az inkább elveszett benne. Szófosó módra rímeket hajigált össze Melinda szemet szúró szépségéről, mígnem a napnál világosabban kiderült, hogy a betűket nem ismeri és számára leküzdhetetlen akadály az írástudatlanság. Ejtve lett ő is. Ekkor valódi szépfiú következett. Fekete bodri fürtök övezték napbarnított arcát, tengerkék szemeiből sütött a ravaszság, emiatt a homlokán tornázó napszemüvegét általában az orrnyergére vonta. Ha tehette meg sem szólalt, csak annyit mondott: a csend hordozza az ő bókjait, hiszen Melinda látványát szavakkal amúgy sem lehet lefesteni. Az ilyet látni kell! Látni és meghalni. Melinda mégis szóra bírta, mert jól értette a gúnyos célzást. Nyilvánuljon meg csak bátran és szóljon akkorát és olyan kitartással, ha képes, mint az
Atlanti óceán Cornwall partjainál. Az okos elme és a lélek közös gyermeke az igazság, hát repült a
szépfiú is.
A földi boldogságnak olyan változatos színei vannak, akár a szivárvány és most éppen olyan távolinak tűntek. Az meg, hogy ezen kívül mennyi szépség rejlik környezetünkben, ki a fenét érdekli ilyenkor. Am a létfenntartó szenvedélyek közül a legmakacsabb a testi szerelem vágya. Muszáj élni a beteljesülésig!
Ez a kínzó várakozás fogadta a negyedik férfit. Szemei előtt fekete üveg, fehér bottal kopogtatta maga előtt a járdát. - Engedelmet kérek, de én csak a tenyeremnek hiszek - mondta, amíg Melinda mellé botorkált.
És három héttel azután, hogy apja ezt a különös családi lutrit meghirdette, a komoly legény
sallangmentesen megfogta Banda Melinda mellét, az anyag e csodálatos nehézkedését, ezt a gyönyörű álmosságát a húsnak. Nyomban utána, mint aki kedvet kapott a dologhoz, tetőtől talpig megtapogatta, nemcsak dudori melleit, hanem hangsúlyos hasát is. Az ülepébe kétszer belemarkolt. A termékenységet erősen szimbolikus, idealizált nőalakká formázó Melinda magáról megfeledkezve sikongott, ugrált, végül aléltan a kis híján egyensúlyát vesztő fiúja karjaiba omlott.
Az ifjú megtalálta vénuszát, még ha Willendorfit is. A Földanya istenségtől a jövőjét értette meg, a lány pedig, aki tört fénnyel, ördögfintorral érkezett a világra, a vaktól megtanulta hunyt szemmel látni a Napot.
Atérezve egymás helyzetét elengedték a keserűségüket, ezzel a bennük rejtőző reményt és szeretetet
hívták elő.
A boldogság sokszor váratlanul toppan be, akkor viszont olyan csábítóan kínálja magát, mint egy tál
cukrozott eper. El kell fogadni, gyorsan a kanálhoz nyúlni és rajta! De a lényeg a mértéktartás! Csak
annyit együnk, amennyit gyomrunk meg tud emészteni, és ne legyen több társunk, mint amennyi a
családhoz szükséges, azaz egy.

De egynek lennie kell!