KOZMA BARNÁNÉ NOVELLÁJA

Az én vejem

Egy tavaszi napon Rudi úgy gondolta, meglátogatja rég nem látott vidéki barátját, Pétert. Elég volt a város zajából, hosszú volt a tél is, most egy kis jó levegőre vágyott egy jó nagy beszélgetésre.

Vonatra is szállt, gondolta meglepi ezzel a találkozással barátját. Rég nem látták már egymást, valamikor együtt jártak iskolába és utána egy munkahelyen dolgoztak. Rudi sportolt, sok idejét elvették az edzések és a versenyek. Nehezen tudta összeegyeztetni a munkával, hisz ökölvívóként szép sikereket ért el. Így kerültek egyre messzebb egymástól Péterrel, de mindig tudatták egymással, ha valami új dolog történt az életükben. Péter csak az újságok sport rovataiban olvasott Rudiról és amikor Európa bajnok lett, levélben gratulált barátjának.

Amikor a kapucsengő megszólalt és Péter kinyitotta az ajtót, azt hitte nem jól lát. Úgy megörültek egymásnak, hogy szinte egymásnak estek. Rudinak olyan erős volt a szorítása, hogy Péter meg is jegyezte, hogy nem kell a csontjait összetörnie. Boldogok voltak, csak kérdeztek és válaszoltak egymásnak, sok volt a megbeszélni való. Észre sem vették, hogy repült az idő. Már lassan esteledett, amikor Péternek eszébe jutott, hogy a tavasz köszöntő nagy bál lesz a közeli kultúrházba, menjenek el , biztosan jó buli lesz. Rudi is örömmel vette, rég nem volt már ilyen szabad estéje.

Jól is érezték magukat, remek volt a hangulat, jó volt a társaság. Rudi egyre többet táncolt Margóval a műsor szervezőjével, látszott rajtuk, hogy boldogok egymás társaságában. Nagyon hamar történt minden, a bál után Rudi haza is kísérte a lányt. Nagyon megtetszett neki, amit Péter is észrevett. Amikor hazamentek Rudi csak Margóról áradozott. Alig várta, hogy reggel legyen, mert még ezen a napon fel fogja keresni, visz neki egy csokor tavaszi virágot, Margó örülni fog neki nagyon, majd bemutatkozik a szülőknek is, így ábrándázott .Minden úgy volt, ahogyan eltervezte, egy csokor virággal útnak indult a Margóék háza felé. Becsengetett és várt. A virágok egy kicsit megremegtek a kezében, hisz ilyet is ritkán tesz, de azért türelmesen várt. Hú de soká nyitják már az ajtót- gondolta, amikor belülről megszólalt egy nagyon mérges férfihang.

-Ki az, mit akar?

-Én vagyok Rudi, Margóhoz jöttem!

-Én nem ismerek semmiféle Rudit, Margó semmiféle vendéget nem fogadhat! Az én lányom egy tisztességes lány, hogy gondolja azt, hogy csak úgy ide bejöhet!

-De kérem, akkor küldje ki Margót legalább, nem is megyek be, csak oda akarom neki adni a virágcsokrot és elköszönök tőle.

-Fiatal ember most mondom, hogy gyorsan távozzon, mert ha nem, én előveszem a vadászpuskám és nem állok jót magamért!

Rudi már kezdett félni, de még csak feltett egy kérdést, de arra már nem volt válasz csak a puska csövét látta kidugva. A csokrot elhajította és gyorsan futásnak eredt. Amikor Péterhez hazaért és elmesélte neki hogyan járt, csak nevettek rajta. De Rudi megfogadta, hogy úgy sem hagyja Margót, hogy a másé legyen, neki kell ez a lány és addig nem nyugszik míg a felesége nem lesz.

Rudi és Péter elbúcsúztak egymástól, megígérték egymásnak, hogy akármi is történik az életükben értesíteni fogják egymást. Rudi kedvetlenül utazott vissza, csak Margó járt az eszében. Így teltek a napok, a hetek, de nem tudta felejteni a lányt. Levelet írt neki, mindent leírt ami vele történt, nehogy azt higgye Margó, hogy ő csak játszadozott vele. Nemsokára megérkezett a válasz, valóban nem tudott semmit Margó, hogy az apja ilyen módon zavarta el Rudit. Innentől kezdve folyamatosan leveleztek egymással. Eljött a nyár, Rudi kérte Margót, hogy utazzanak el egy hétre üdülni valahová, mindegy hová csak együtt lehessenek.

Margó nagy örömmel írta Rudinak, hogy az anyja beleegyezésével elmehet üdülni, de az apjának nem szabad tudni róla. Egy boldog hetet töltöttek el együtt a hegyekben.

Ez idő alatt az újságokban megjelentek a Rudiról szóló riportok, fényképek, sikeres sport teljesítményei. Margó anyja is olvasta és odadugta férje orra alá.

-Ezt akartad te lelőni? Hát elment az eszed, nem tudsz te gondolkodni? A lányod mellől elűzted ezt a fiút?- fakadt ki magából Sára asszony.

-Hát ki gondolta, hogy ez egy bajnok?- morgolódott az öreg.

-Bajnok vagy nem bajnok te aztán csúnyán viselkedtél!- csipkedte szavaival.

-De hát leveleznek, úgy látom csak tartják a kapcsolatot?

-Leveleznek persze, de te vagy az akadálya, hogy nem tudnak találkozni!-

Ó ha tudnád, hogy most együtt üdülnek- gondolta magában Sára asszony és gyorsan a szájára ütött.

Az öreg is nagy gondban volt, ő nagy hibát követett el, pedig csak a lányát féltette. Hogyan is tehetné jóvá. Ezt már sehogy sem lehet. Éjszaka is ez járt a fejében, meg az hogy nehogy megtudják a szomszédok, mert akkor aztán mindenki tudni fogja.

Nem is kellett olyan sokáig várnia, a szomszéd másnap odakiáltotta neki:-Remélem láttad a vejed az újságban, büszke lehetsz rá, Margó meg nagyon boldog lehet majd egy ilyen rendes férj mellett!

Na csak ez kellett még az öregnek, mint akit nyakon öntöttek forró levessel úgy húzta össze magát, szólni sem tudott. Már az embereket is kerülte, hisz úgyis tudta már mindenki. Sára asszony csak nézte férje szenvedését, de néha még ő is megdorgálta.

Az öreg hosszú napokon át csak gondolkodott, majd hirtelen felugrott, mert megtalálta a megoldást. A lánya szobájába lopakodott,mint egy tolvaj úgy érezte magát. Megkereste a Rudi leveleit és leírta a címét. Mintha semmi sem történt volna, kiosont a szobából, még Sára sem vette észre.

A cím már a zsebében lapult, majd felmegy a postára és megírja ott a levelet Rudinak. Mindent végrehajtott a levél is elment, de beleírta, hogy nem válaszolhat, hanem mindennek úgy kell történnie, ahogyan leírta. Mivel nem kaphatott választ, ezért a naptárba jelölte be a dátumot és az órát.

Az öreg ezentúl fiatalos lendülettel vetette bele magát a munkába, dudorászott, semmi nem bántotta. Sára asszonyt meglepte ez a változás, nem is tudott rá választ adni. Margó is hazatért az üdülésből, nagyon boldog volt, anyjának mindent elmesélt. Itt most mindenki boldog volt, csak Sára asszony arca volt egy kicsit gondterhelt, mert valami történhetett a férjével, hogy így meg van táltosodva. De vajon mi a csuda van e mögött? Csak nincs talán az öregnek valakije, hogy ennyire fel van dobva? Így gondolkodott Sára asszony, kicsit el is volt keseredve, de még igazán oka sem volt rá, de rátelepedett ez a rossz hangulat. Vacsoránál csak az öreg vicceit kellett hallgatni, már rég viccelődött így a családdal. Na most aztán tényleg gyanús, ez a vén lókötő!- sóhajtozott magában Sára asszony. Mivel semmi egyebet nem tudott tenni, ezért várt majd csak történik valami, majdcsak kiderül mi a jókedv oka!

Az öreg csak lefekvés után sóhajtozott az ágyban, forgolódott, aludni nem tudott. Gondolkozott, hogy mindent beleírt e a levélbe, dátumot, órát hogy mikor jöjjön Rudi lánykérőbe, na meg a két karikagyűrűt, mert eljegyzés lesz .Leírta,hogy ő már mindent megbánt, bocsánatot is kért a fiútól, amiért ilyen csúnyán elzavarta. De hát mégis csak egy bajnok! Sebaj, Rudi az én vejem lesz!- azzal a gondolattal el is aludt.

Sára asszonynak furcsa volt ez a viselkedés a hitvesi ágyban, már megszokta, hogy élete párja ahogyan a fejét leteszi a párnára már alszik is. De most csak forgolódik, sóhajtozik, nem tud aludni. Úgy kell neked öreg, majd csak beleunsz te ebbe a nagy titkolózásba, bezzeg akkor majd jössz, lógatod az orrodat, jó lesz a te asszonyod!- reménykedett Sára asszony.

Teltek a napok az öregnek vidáman, Sárának meg bosszúsan. Margó ki volt cserélve, jó kedvvel járt a munkába, kipihent volt és boldog. Meddig tart még ez a nagy titkolózás, véget vetek én ennek!- szólt Sára asszony a párjának.

-Gyere csak ide, üljünk le egy kicsit beszélgetni. Szeretném tudni végre, mit titkolsz , mi ez a fene nagy jókedv, ami hatalmába kerített! Na erre mindre választ szeretnék kapni!

-Jó én leülök, szeretek is veled beszélgetni drága Sárám, de hát már jókedve sem lehet az embernek, mert te azonnal faggatni kezdesz engem, mint valami bűnöst!

Nahát ezzel nem sokra ment Sára asszony, nem tudott meg semmit. Nem őszinte hozzá az öreg, jobb lenne ha már el is költözne, mert már elege van ebből a sok jókedvből. De hát ennyi év házasság után mit mondanának a szomszédok, azért válnak el útjaik, mert az öregnek jó kedve van. Ó de balga vagyok, térnék már észhez! Holnaptól nekem is jókedvem lesz! Mit szól majd az én öregem, ha meglát vidámnak, boldognak!

Másnap valóban, Sára asszony szép ruhát öltött, egy kis parfüm is körbelengte, vidám volt, zenét hallgatott úgy főzés közben. Az öreg vakarta is a fejét, ott ahol senki sem látta, mert nem tudta mi történt. Jaj neki ha Rudi megírta Margónak az egészet. Akkor aztán neki vége lesz, gyorsan elhessegette magától ezt a gondolatot. Minden úgy lesz, ahogyan ő leírta. Ó jaj, de arra nem is gondolt, mi van akkor ha Rudi el sem jön és nem is akar eljegyzést sem. Beléhasított a gondolat, szinte folyt róla az izzadság olyan ideges lett. Most már nagyon benne van ebben a dologban, a szervezést nem hagyja úgysem abba, de pár nap múlva bizony elő kell rukkolni valami hihető eseménnyel Sára asszonynál.

Gyorsan elrepült az a pár nap, elérkezett az idő, amikor valamit ki kell találnia, hisz a vendégvárásra sütni, főzni kellene. Ott sündörgött felesége mellett a konyhába, azt sem tudta hogyan is kezdje el. Tudta, hogy most egyik hazugságból a másikba csap át majd a mondanivalója.

-Sára, holnap vendégeket várok, jó lenne ha ünnepi ebédet készítenétek Margóval!

-Ugyan kit vársz? Mit titkolózol itt, már napok óta ez megy! Nem készítek én semmit, ha nem mondod meg az igazságot!Hogy gondolod te, hogy sütök, főzök és nem tudom kinek!

Az öreg már nagyon elgondolkozott, hát meg kellene mondania, mert bizony ahogy ismerte feleségét az semmit sem fog főzni.

-Nem mondhatom meg, nem tudhat senki róla értsd meg! Semmi rosszat nem akarok, csak ne faggass tovább!

-Nagyon fontos vendéget hívtál?

-Igen, csak kérlek, készítsetek holnap ebédre valami nagyon finomat.

Sára asszony csak csóválta a fejét, titokzatos mostanában az ő férje, és még ez is ebéd, nem is akármilyen! Ünnepi! Nahát, megbuggyant ez az öreg! A kárhogyan is gondolkodott senkit nem tudott még a távoli rokonságból sem, hogy hozzájuk érkezzen. Na már mindegy, ezt végig csinálja, nem is kérdezte többet az öreget. Margónak elmondta, az olyan szemekkel nézett rá, hogy szinte megijedt tőle,szegény gyerek azt gondolta ,hogy most már két bolonddal lesz dolga.

Másnap reggel Margó és az anyja egész délelőtt sütöttek, főztek. Az öreg boldog volt, már ünneplő ruhában sétálgatott az udvaron. Sára asszony, ahogy kinézett az ablakon, már sajnálta bolondos férjét, de hát majd csak kiderül már nemsokára az a nagy titok.

Szépen megterítettek, felöltöztek ők is ünneplő ruhába és kimentek az udvarra, várták amit még maguk sem tudtak, valamit vagy valakit. Nemsokára dél lesz és még semmi sem történt, morgolódott magában Sára asszony és tovább rótta a köröket a virágágyások között. Néha az öregre pillantott, aki szintén lefoglalta magát a szőlőleveleket babrálta a lugasnál, aminek semmi értelme nem volt és lopva mindig az órájára nézett. Margó csak állt és nézte szüleit, sajnálta őket, de még saját magát is amiért belement ebbe a játékba. Kényelmetlenül érezte magát, mert nem tudta mi is lesz ennek a vége. Gondolatai Rudinál jártak, csak akkor érezte boldogabbnak magát, máskülönben aggasztotta szüleinek viselkedése. Ott maszatoltak az udvaron, hogy teljen az idő és egy szót sem szóltak egymáshoz.

Egy kocsi állt meg a kapu előtt, a kapucsengő hangja zavarta meg a nagy csendet. Mindenki felkapta a fejét, na itt van a várva várt pillanat! Az öreg szinte repült a kapu felé, aminek zárjába a kulcs is bele volt készítve, csak fordítani kellett egyet rajta, hogy kinyíljon. Margó és az anyja bátortalanul indultak a kapu felé. Csak az öreg hangját lehetett hallani, majd kinyílt a kapu és Rudi lépett be egy nagy csokor virággal. Sára asszony összecsapta kezeit, Margó szerelme karjaiban találta magát, olyan boldogan sétáltak be a házba, mintha ifjú házasok lennének.

Nagy volt az öröm, amikor Rudi ünnepélyesen megkérte Margó kezét a szüleitől . Picike dobozból két jegyűrűt vett elő és felhúzták egymás újára. Sára asszony megfogta férje kezét és kimentek a szobából, tapintatosan félrehúzódtak, hadd legyen a fiataloknak emlékezetes ez a boldog pillanat.

-Tudod Sára, büszke vagyok az én vejemre! Én már akkor tudtam, amikor először jött virágcsokorral Margóhoz, éreztem, hogy ő lesz az én szeretett vejem!

Sára asszony csak bólogatott, gondolta, hogy lesz mit megbeszélniük és ebédhez szólított mindenkit. Feltette az asztalra élete legfinomabb gőzölgő húslevesét.