EHM JÁNOS VERSEI

 Ehm János

A poéta álma

Magunk után örök jelet hagyni,
Élni úgy, mint felhangolt íj és hárfa.
Szíveknek kőtábláira égni,
S halni, mint sziklává szelídült láva.

Ehm János

Mikor lesz az angyal

Mikor kell ezerszer átkozott sziklákon
Sasoknak szédítő nagy hitére várnom
Hogy csőrükkel vájják széttépett jövőmet
Végül rám helyezzék tiszta szemfedőmet

Mikor szállnak hűséges sasok kezemre
Mikor vájnák szemem felettem körözve
Mikor sír az élet elhangolt hegedűn
Mikor szúrja kését hátamba keserűn

Mikor adjak varjaknak dermedt vacsorát
Mikor áldozzak fel reszkető katonát
Mikor lássak égni könyörgő szavakat
Mikor döntsek romba könnyező falakat

Mikor kell faragjak sebzett koponyákat
Mikor szőjek vérből békétlen hazákat
Mikor varrjam szívbe hullák tekintetét
Mikor szaggassam szét madarak énekét

Mikor ordítanak hogy már nem kell tennem
Mikor lesz az angyal küldetlen felettem
Mikor kell hitemből bástyát állítanom
Mikor kell bölcstelen magamra vallanom

Mikor mesélnek majd recsegő csontvázak
Csatáknak zajáról vén halottas házak
Mikor csicsereg a rút kaszárnya padon
Emberek madara az utolsó napon

(A háborúk ellen)

Ehm János

Sérült madár

Tudom, mint gondtalan gyermek
Kezében színes szélkerékkel,
Csak pörgök, forgok és szaladok,
Miközben Te csitítasz szelíden.
Megragadsz, s kalitkámat becsukod.

Feszíteném rajta a lomha zárat,
Tömlöcben élni nem, nem tudok,
Bár érzem, Te rendelt őrömként
Visszalöknél, mint választott rabot.

Ám én sirályként repülnék, suhannék
A gazdag, nagy vizek fölött
Veled, mégis egymagam.

Mint sérült madár a lét
És a sír között.