Rím-Elek

Kedves barátomnak sok versét olvastam

ezekből már sok-sok videót alkottam

megjelent azóta novellás kötete

velem kapcsolatban támadt egy ötlete.

Barátom írt nekem, mint neki a Jógi:

"Laci Barátom, te verseket fogsz írni!

Mert te sem vagy más, mint egy polihisztor"

Oly jó, hogy nem mindjárt neves professzor!

Írhatsz páros rímet, lehet az szabad vers

bevallom nálam ez utóbbi mi nyert!

Keresztben, párosban kerestem rím módot

de nem találtam mást csak a xanaxot!

Három vers, versenként huszonnégy sor lehet

a-négyes a lap, a margó két és feles,

csupán szimpla sorköz, roman betűtípus,

gondolom egy pályázaton ez tipikus!

Kértem a kezemet, hagyjon itt jeleket,

gondoltam írok hát, egy-két "műremeket".

Ettől kezdve aztán mást nem is tehettem

gondolataimat papírra vetettem.

Megnyugtatom most a lelkiismeretem,

pályázatra küldöm mind a három versem.

Ha elolvasod te dönts kedves olvasó:

szerinted e pár sor kinyomtatható?

A vers, Hegedűs Gábor barátom inspirációjára készült.

Szeretlek Szeged!

Szeretem Szegedet a napfény városát,

sugárútjait a nagykörút szeli át,

sok híres város volt a segítője

a nagy árvíz után volt keresztelője.

Fesztivál hangulat, zsong a Széchenyi tér,

színházi előadásoktól a Dóm-tér.

"Kérész életű" folyónk a Tisza, Maros,

hajdan szőke vizük, mostanra zavaros.

E gyönyörű város oly sokat szenvedett

dúlt itt tatár, török, orosz, német sereg.

Pusztított tűzvész, pestis, sok uralkodó,

parttalan medréből kilépett a folyó!

Sokszor újjá kellett építeni a várost,

paprika, halászlé, Dóm hírnévre vágyott,

csodálják sokan a szegedi papucsot,

de szép múzeumunk is jeleket hagyott.

Turisták tízezrei viszik jó hírét,

sült mangalica, kolbász, halászlé ízét

szépül és fejlődik szeretett városunk,

az adónkból erre, többet áldozunk.

Mint a nóta mondja: "Szeged hírős város"

ma már elszakadt Algyővel is határos

Egyre csak gyűlik a patrióták száma

példát mutatva országnak, világnak!

Lángolt a Notre-Dame

Megváltó, kereszténység megalkotója

ugye, egykoron Te sem gondoltad volna,

eszméd nevében, minden településen

kisebb-nagyobb "sekrestyék" sorra születnek?

Lángolt a Notre - Dame, szörnyű ez a hír,

sok-sok francia ember csak zokog és sír,

arcukon fájdalom és szörnyű döbbenet,

a csodás harangjuk megint Rómába ment!

Viaskodtak egyre a zord lételemek,

körülötte lent dühöngtek az emberek,

némán nézték, nézték csak tehetetlenül

ahogy a színpompás huszártorony ledűl!

Megváltó eszmeiségedre az ember

számtalan épület csodát is teremtett,

melyből egy leégett most, szörnyű borzalom,

lehet ez rossz ómen, ezt én nem tudhatom!

Mit tenne most vajon púpos Quasimodónk,

a mi hős szerelmes derék harangozónk?

Serényen gyalulna, faragna, ácsolna,

hogy felépülhessen szeretett otthona!

Összefogva, reméljük négy-öt év múltán

e körcsipkés építészeti alkotás

régi pompájában emelkedik újra,

megint kezdődhet húsvét vigíleája!

/ a húsvét vigíleája = húsvét éjszakája /