MAGYAR ANITA VERSEI

Életed algoritmusa

Elhaló fényében a világ,
negyedére csökkent az egész.
Hangokat hallani ostobán,
csak mélabús foszlány
- korodnak múltja ül tétován -
Számveted napjaid,
papírok halmazán olvasod
mi volt, mi van s mi lesz talán.
Széttépett sorok között,
látod az elmúló időben
életed algoritmusát.
Izzanak a lapok
- az olvasás hevében -
de mit érnek azok,
ha csak te lapozgatod?
Létednek tűz-madzagán égnek el
a szívedből kiáltott gondolatok.

Rabság szonett

Igazán erős majd akkor leszel,
ha iga rúdja reped hátadon,
a kínzó fájdalomban könnyezel,
de tovább húzod fáradt lábadon.

A megtépázott idő nyomdokán,
ezernyi feszítő seb, szánalom
rajzolódik megsebzett homlokán,
testén megannyi véres bántalom.

Elnyűtt ruhája rabot hordozott,
betevő falat egy kenyér cafat,
arcán ostor bőre hagyott nyomot.

Először csak egy év, aztán évek,
csörgése a lábakra vert vasnak,
borús életet nevel a rabnak.