FEKETE ZSÓKA VERSE

A Tisza partján

Elnézem a parton, milyen szép a Tisza,
keringőzve táncol, úgy kanyarog tova.
Forgat leveleket, aprócska ág-bogát,
a csendbe bújtatja halkan-szép moraját.

Siet, aztán lassul, lankán simul partra,
a kis szigeteket mind körbeszaladja,
zúgolódva rohan, mintha nem lenne gát,
megállíthatatlan hajszolja önmagát.

Aztán csitul megint, mint szeszélyes lányka,
távolban is hangzik édes csacsogása,
tiszavirágoknak búg édes dallamon,
mint egy álmodozó, szerelmes hajadon.

Buja dombjain a színek milliomja,
szőke hullámait szellő bodorítja,
szalad a Dunához, összeölelkeznek,
csodás hullámnászban egy folyóvá lesznek.