KOLARICS ZOLTÁN VERSEI

MIÉRT ÍROK ?

Mert a cifra beszéd nem kenyerem
s az írásban örömöm lelem.
Mert néhányan le nem teszik
s ha kell, meg is veszik.
Mert gondolataim papírra vetettem
velük a Különdíjat kiérdemeltem.
Mert amit írok értéket képvisel
s üzenete nem múlik el.
Mert néhányan megszívlelik
s ha kell, meg is könnyezik.
Mert pacsirta nem vagyok,
ezért inkább tollat ragadok.
Mert benne van a Tízparancsolat,
mely mindenkinek vigaszt nyújthat.
Mert a vers közelebb hoz minket
ateistákat és mélyen hívőket.
Mert versben szerelmet vallhatok
s általa viszonzást várhatok.
Mert így maradandót alkotok,
mit az utókorra hagyhatok.
Mert a sorok között én is ott vagyok
ezáltal magamról hírt adhatok.
Mert az írás nemesít
s ha kell jókedvre derít.
...
Mert ezt kéri tőlem Isten,
hogy végtelen szeretetét hírdessem.

ÜZENET AZ UTÓKORNAK:

"Hogy ne térj le az útról, bízd az Úrra magadat,
a sötétben legyen világító fehér botod a Tízparancsolat!"
Ha e két sor marad a verseimből hátra,
azt gondolom: már nem éltem hiába!

Legyen e gondolat iránytű az utókor számára,
világítótorony, hogy ne fusson senki zátonyra.
Mindaz, ami benne áll, legyen életed célja,
útmutatás s az örök élethez vezető létra!

Bár halandó ember számára nehéz a Törvény,
de ez kell ahhoz, hogy biztosan üdvözüljél.
"Hogy ne térj le az útról, bízd az Úrra magadat,
a sötétben legyen világító fehér botod a Tízparancsolat!"

PÁRBESZÉD ISTENNEL

Uram, újra hallom hívó szavad,
előtted résnyire kitárom kapumat.
Térdem reszket, ajkam dadog,
fogadj el olyannak, amilyen vagyok!

Ne félj tőlem! Nyisd ki bátran,
hisz e pillanatra régóta vártam!
Szeretetem határtalanul nagy,
úgy szeretlek ahogy vagy!

Uram, kitárom szívemet előtted,
kérlek, lépj hajlékomba beljebb!
Ülj le velem asztalomhoz,
mi szolgádnak örömet okoz!

De jaj, dicső fényed elvakít,
hisz felséged hozzám közelít!
Eltakarom arcom, mert félek,
tőled uram, megbocsájtást kérek!

Ne félj! Krisztus végtelenül szeret,
ezért most szövetséget kötök veled!
Tudom, hogy szükséged van rám,
az én országom terád is vár!