PUMERSCHEIN ÉVA VERSEI

Betonba zárt gyökerek

Miért nem változtatunk az életünkön emberek?
Még ha előttetek a lehetőség, akkor sem léptek.
Mert mi, akik félünk, nem merjük feladni,
A jártat járatlanra, a biztosat, bizonytalanra felcserélni.

Ez mind inkább így lesz, ahogy múlnak az évek,
Minél többet teszel érte, munkában, erőben mérve.
Ház, autó, pénz, egzisztencia, hajszolt sikerek,
Ezek lettek a mértékegységei az életnek.

Valaha talán nem ez volt a létezésének célja.
Elragadtatott gyermeki ábrándok csábították csalva.
Mostanra elérted mindazt, mit mások elvártak tőled,
Falba zárva -én vagyok a ház és a házam én lettem.

Földhöz ragadt, bebetonozott, elszürkült életek,
Tudatosságba fulladt célok, elvárások szülte álmok.
S mindeközben kétkedve lessük a bátor vándorokat,
Ki gyökereiket kitépve, merészen futnak neki a nagyvilágnak!

De mi lett volna ha?

Mi lett volna, ha elmerek indulni, nem rettegek az ismeretlen útra lépni?
Mi lett volna, ha nem hagyom féltve őrzött vágyaimat elfeledni?
Mi lett volna, ha többé nem akarok megfelelni, nem engedem magam elvárásokba kötni?
Mi lett volna, ha szabadon én is elmertem volna szökni?

Eső

Szeretem az esőt, megnyugtat,
Elmossa mind a rossz gondolatokat.

Az eső cseppek kopogása állandó,
Ütemes moraja megnyugtató.

Mintha a természet is sírna,
Könnyeivel a rossz emlékeket elmossa.

Minden elbújik, az élő a holt,
Nem merészkedik elő a gonosz.

Behunyom a szemem s csendben figyelem,
Amint békés emlékeket idéz fel bennem.

Az otthon melegét, zárt biztonságát,
Elbújva, miközben lemossa magáról a szennyt a világ.

Felkelek, s az ablakot kitárom,
A tiszta, hűvös levegő had áramoljon.

Betölti üde élettel a szobát,
S hoz a szívembe megnyugvást.

Ki vagyok...?

Ki vagyok, Mi vagyok, Hol vagyok?
Egy látszat, csupán múló emlék,
Úgy tesszhet másnak, csupán fizikai jelenség,
Eltűnve a szemeim világának mélyén.

Ki vagyok, Mi vagyok, Hol vagyok?
Néha pontosan magam sem tudom.
Egy tökéletes színjáték, egy epizód szerep,
Egy deszkán, megannyi színpadán az életnek.

Ki vagyok, Mi vagyok, Hol vagyok?
Talán színészek - nem mások vagyunk.
A közönség is folyton folyvást változik,
Hol Te, hol Én, s Mi mind azok vagyunk.

Ki vagyok, Mi vagyok, Hol vagyok?
Merengő lélek egy tragikomédiában,
Hazugok, tettetők, rettegő bohócok,
Úgy hiszem, én is közétek tartozok.