Még sem látható

Törődés töretlenné tesz

Edzett acélként tűr

De az idő foga marja

Próbál erősnek látszani

De egyszer minden elfárad

A pára köd szertefoszlik

Semmivé tűnik a légben

Az égen, csak egy csillag ragyog!

Nap a holddal pöröl

Dűlőre sosem jut

Tajtékot hoz a lég

Eső szagú levegő

Várni kell mindig

Sokszor sokáig hiába

Vállakon nagy teher

Szüntelen hurcoló

A kábulat mámoros

Magához hív csalogat

Tompa gondokkal

Megélni most lehet

Vígan él ki gondtalan

Délibáb az égen

Látható és hihető

De még sincs ott, hamis!

Kusza sorok között

Az egész egy lehet

Ki mögé lát

Értelmet nyer az

Nekem te nem...

Nekem te nem kell, hogy szólj

Tudom abból, ahogy rám nézel

Nekem te nem adsz semmit ingyen

Minden kemény munkából fakad

Nekem te nem mondhatsz újat

Már rég túl vagyok rajtad

Nekem te nem hazudhatsz

Hisz átlátok mindenen

Nekem te nem mondasz szépet

De én neked mindig

Nekem te nem hozol virágot

Pedig én szeretném

Nekem te nem hiányzol, ha mérges vagyok

De neked én, hiányzom e annyira?

Nekem te nem mondasz vigasztaló szavakat

S én magányomba temetem a múltat.

Törj ketté

Remegő kézzel fognám

Magamhoz tetteim sebét

Csepeg a vér a földre

Annyira sötét és meleg

Kivágnám évek alatt

Összegyűjtött hegeim

Elásnám őket mélyre

Az örök rejtelmes sötétbe

Irigység babonáz néha

Emberi önzőség kínoz

Lidércem kísért éjjel

Óránként ébred a magány

Terjed, mint a kórság

Bűntudat őrjöngő ragály

Rettegve kaparja húsát

Lemarja teljesen csontig

Törj ketté, szívem így is tiéd

Homály lett a szemfödőd

Alakom alaktalan lett

Bárcsak semmivé tenném