JUHÁSZ VERONIKA VERSEI

• Könyveink
• Jó hogy van sok könyvespolcunk,
• ahol a kedvenc műveket tároljuk.
• Már az iskolában elkezdjük válogatni,
• a szerzőket, akik el tudnak varázsolni.
• Sírni, vagy nevetni a múlton mélázni,
• elszállni a mából, és más korokba látni.
• 
  
• Kikapcsolódsz, feltöltődsz az olvasmányoktól,
• váratlan gondolatok is keletkeznek magadtól.
• Átéled az izgalmat, a feszültséget, a katarzist,
• az okos könyvek tartalma téged is megvilágít.
• Olvass! Olvass otthon, vagy járj könyvtárba,
• e - könyveket is vehetsz, nem fontos a formája.
• 
  
• A lényeg, hogy ezzel felemelkedsz a magasba,
• elmerülsz, keringsz, repülsz az élmény viharba.
• Hát dédelgesd, simogasd hisz elringat téged,
• újraéled benned a hamvadni látszó reményed.
• Ó ti szavak! Csak úgy szépen egymás mellett,
• hiszen ti mind mágikus erővel rendelkeztek!
• 
  
• Lám, már nem zavar az öregedés pusztító ereje,
• az emberfajta évezredes gyarló természete.
• Az öröm és szeretet érzése átjárja lelkemet,
• könyvvel a kezemben bármikor kiteljesedhetek.

Reménykedés

• Valóban elhagytál? Még vágyom utánad.
• Ha ez végleges, engem elemészt a bánat.
• Neked már nem számít a sok boldog évünk,
• melyek védő fallal fogták körbe szerelmünk?
• Küzdöttünk és azt hittük, ez sosem múlik el,
• de rés támadt a falon, egyikünknek menni kell.
• 
  
• Miért huny ki a parázs? Elég, ha csak melegít.
• A hosszan tartó lángolás örökre nem boldogít!
• Fakul és kihűl ezt tudtuk mikor elkezdtük,
• De egymás szemében a reményt máig őriztük.
• Látom, bizakodsz és máshol új tüzet remélsz,
• a fiatalság aranyszála majd onnan is elvész.
• 
  
• A holnap a kegyetlen valósággal szembesít.
• Aki hű társam volt eddig, már mást boldogít.
• Jobbat, szebbet, tán türelmesebbet talált?
• Szeretném újra fonni a szerelmünk hálóját.
• Már csak ezüstöt, mint a tündérmesékben,
• de visszavárom őt a megbocsájtás jegyében.