Karácsonyi mese

A meséket általában úgy kezdik, hogy hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, élt egy király. Ennek a királynak volt három lánya....de ez nem mese. Ezt a történetet nem így kezdem. Ez maga a valóság.

Nem az Óperencián túl történt, csak itt a szomszéd faluban. Nem a király harmadik lánya, hanem egy egyszerű ember lányáról szól a történet.

Karácsony táján a szomszéd faluban is történnek Csodák. Ilyenkor az emberek elhiszik, hogy léteznek Angyalok, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését.

Advent első vasárnapja volt. Az egyházi év kezdete. A lány akkor már nagyon sok nehézségen volt túl. Akkor már a döntés megszületett a fejében. A mesékben az lett volna, hogy legyőzte a hétfejű sárkányt, a három boszorkányt és megmentette a királyfit, akihez aztán feleségül ment. De mivel már mondottam, hogy ez nem mese, ez a valóság, nem ez történt. Habár párhuzam felfedezhető a mesebeli történet és a valóság között.

Mert hétfejű sárkány, gonosz boszorka a valóságban is van. És herceg is, akit meg kell menteni.

Az egyszerű lány élete túlságosan is egyszerű volt. Reggel felkelt, elment dolgozni, este hazament. Ez így telt nap, mint nap. Hétről hétre, hónapról hónapra. Fáradt volt nagyon, kemény fizikai munkát kellett végeznie, hogy talpon maradjon. A szívében erős hittel élt, hogy egyszer jobb lesz, egyszer könnyebb lesz. Szorgalmasan dolgozott, vasárnap misére ment. A hite adott erőt neki ahhoz, hogy csinálja.

Advent második vasárnapján történt vele a dolog.. Haza felé sétált a templomból, vasárnap volt. A hideg csípte az arcát, kezét mélyen a zsebébe süllyesztette. A gondolataiba mélyedt észre sem vette a felé közeledő sánta kutyát. Csapzott volt, és sovány, a jobb mellső lábára sántított. A lány megsajnálta, óvatosan közelített felé. Megsimogatta, a kutya élvezte a kényeztetést. A szemei mindent elárultak. Ölbe vette és hazavitte. Megette, bekötözte a lábát. A kutyus napról napra szépen gyógyult. Örömöt és fényt vitt a lány életébe. Igazi barátok lettek. Amikor a lány munkából hazaért a kutyus farok csóválva várta, és mindenhová követte.

Advent harmadik vasárnapján történt a következő eset a lánnyal. Újra a templomból sétált hazafelé a kutyus megvárta a templom előtt. Egy kisfiú pityergett az út szélén. Most költöztek a faluba, nem talál haza. A lány megkérdezte a címet. Kézen fogták a kisfiút és hazavezették a kutyussal. A kisfiú anyukája nem győzte megköszönni, már teljesen kétségbe esett, a rendőrséget akarta hívni. Beinvitálták a lányt és a kutyust. Leültették, megkínálták egy tányér levessel. És csak meséltek, meséltek. Közben a kisfiú a kutyussal játszott. Elmesélték, hogy nemrég költöztek ide, ebbe a faluba. Az anyuka a közeli nagyvárosban dolgozik, a kisfiú itt jár iskolába, sokat van egyedül. Az apukája meghalt. Ketten vannak. A lány is mesélt az életéről. Nagyon sokáig maradt. Úgy érezte új barátokra talált. Felajánlotta, hogy bármikor szívesen vigyáz a kisfiúra. Meg is hívta őket magához vendégségbe.

Advent negyedik vasárnapján történt a harmadik eset a lánnyal. Szinten templomból jövet A kutyus hűséges kísérte, és várta a templom ajtóban. Hazafelé sétáltak, a lány már azt tervezgette, hogy délutánra mit süt a vendégeinek, akiket a múlt héten ismert meg. Egy idős bácsi toporgott a buszmegállóban, a zsebeiben kotorászott. A csomagjai mellett hevertek a földön, az arca nagyon riadt volt. Egy könnycsepp gördült le a szemeiből. A lány odasétált, a kutyus körbeszaglászta a bácsit. Cserébe simogatást kapott. Érdeklődtek, hogy mi a baj. A bácsi elpanaszolta, hogy nem találja a pénztárcáját. A buszt várta, szeretne hazautazni. De így hogy? A lány azonnal a zsebébe nyúlt. Mindig tartott ott némi aprót. Kinyújtotta a tenyerét. Épp annyi lapult benne, amennyi a buszjegyet fedezte. A bácsi nem győzött hálálkodni. Semmi mást nem kért cserébe a lány, csak egy ölelést. A bácsi ölelése forró volt, a lány érezte a zokogását, majd egy zsebkendővel letörölte a bácsi arcáról a könnyeket. Elköszöntek és indultak haza sütni és várni a vendégeket.

A lány boldog volt. Szerény élete sok-sok apró örömet tartogatott számára. A reggeli dér az udvaron, egy napsugaras nap, egy mosoly az eladótól a boltban. A kutyussal tett hatalmas séták az erdőben. Ilyenkor hangosan megbeszélték az életüket, érzéseiket.

Már csak néhány nap volt karácsonyig. Örömteli volt a várakozás, a kisfiút várták és az anyukáját Szent Estére. Kopogás hallatszott az ajtón. Korán volt még a vendégek érkezéséhez. Meg is lepődött, hogy már itt lennének? Ajtót nyitott. Egy Angyal állt az ajtóban. A lány nem hitt a szemének, egy élő, igazi angyal állt a lakása ajtajában. Kint hideg szél fújt, de az angyal melegséget hozott a házba. Fény vette körül és mosolygott. A döbbenettől a lány szólni sem tudott. Az angyal szólni nem szólt egy szót sem, némán kinyújtotta a tenyerét, amiben egy aprócska tűz lobogott, melyet átnyújtott. Óvatosan nyújtotta ki a tenyerét, a lángok nem égették a kezét. Elmerengett az apró lángban. Majd egy hang szólalt meg anélkül, hogy az angyal kinyitotta volna a száját. A jó cselekedeteidért elhoztam neked a karácsony szent lángját. A láng békét és szeretetet hoz az életedbe. Majd ahogy jött az angyal , úgy távozott is. Az ajtón besüvített a hideg szél, kint a hóban lábnyomok sem látszottak. Csak a láng lobogott tovább a lány tenyerében.

A meséket általában úgy fejezik be, hogy boldogan éltek amíg meg nem haltak, de mivel ez nem mese ezt nem fejezhetem be így. Csupán néhány szóval, hiszen az élet egy nagy körforgás, ha jót adsz, cserébe jót kapsz 

A kis tanya

A tanya békésen álldogált a kis erdő közepén. Nem messze tőle a kisfiú lakott a virágcsokorral. Többször jártam már azon a tanyán, megfogott. Az, ahogy ott megtörve, de méltóság teljesen hagyta, hogy az idő megtépázza. Tolvajok fosztották ki. Ami mozdítható volt azt elvitték. A kemence viszont maradt ajtó nélkül. Mennyi finomság sülhetet vajon benne. Mennyi kenyeret égetett pirosra a lángja. Beszélgetni jöttem ide, azért, hogy itt élhessek idővel. Előtte meglátogattam a kisfiút. Jó volt újra látni Emlékezett a lányra, akinek csokrot vitt. Aki a hátizsákból kiflit és almát adott, aki a templomhoz sétált.

Vártam a tulajt, hogy beszélgessünk a tanyáról. Kiálltam az útra és akkor a levegő elkezdett vibrálni. A tér elmosódott, az idő összegabalyodott. A hátam mögött állt az autó, előttem pedig hangos kiabálással egy szekér érkezett. A szekeret egy férfi hajtotta. A harmincas évei végén járhatott, hajtotta nagyon a lovakat. Kiabált nekem, hogy - Kisasszony, álljon már arrébb! Megpördültem, és félreálltam a szekér útjából. A ház megváltozott, már nem látszott a tető sérülése, az ablakok hiánya, a benőtt fák. Egy asszonyka rohant ki lélekszakadva. - Ugye nem lett semmi baja, kisasszony? Már éppen válaszoltam volna, de nem hagyott szóhoz jutni. A férfi csak intett és bevezette a lovakat a színbe. Az asszonyka elmesélte, hogy az ura már csak ilyen, így közlekedik, míg baj nem történik egyszer. A lovak is alig bírják. Beinvitált a házba és körbevezetett. Gyönyörű volt a tanya. Ilyen helyen szeretnék élni. Tudtam, hogy ilyen lesz az én tanyám is. És megállás nélkül mondta és mondta. A kemencéhez rohant, jaj a kenyér...Fogta a nagy sütőlapátot és már pakolta ki a teknőbe. A pici ablakokon ízléses függönyök dicsérték a keze munkáját. A sparhelton egy kantába víz forrt teának. Leültetett, a mestergerendáról lekapott egy kis szárított gyógynövényt, amit nem ismertem, és beledobta a kantába. Csészékbe öntötte a szavai mellé, pici mézet csurgatott bele és már ihattam is. Szólni még mindig nem bírtam, mert folyamatosan mesélt az életéről. Olyan jó volt hallgatni. Közben bejött az Ura is. A csizmát levette a konyhába lépve. Leült a lócára és a kapcát is letekerte a lábáról. Az asszonyka gyorsan egy lavór vizet tett elé és megmosta a lábát. Szégyelltem nézni ezt az intim pillanatot. Mire végeztek a kenyér is meghűlt egy picit. A férfi megszentelte és szelt egy-egy karéjt mindenkinek. A kamrából egy üveg lekvár is előkerült. Megkentük a kenyeret és jóízűen falatoztunk, közben az asszonyka még mindig mondta és mondta. Majd a férfi csendre intette, és megkérdezte: - Mi járatban erre mifelénk kisasszonyka?

Erre a kérdésre riadtam és egy autó zúgására, ahogy beviharzott az ütött-kopott tanya udvarára.