LUKÁCS MÁRIA VERSEI
Impresszió
ha
esik miden ablakból
ugyanaz a kilátás
a felhőt szúrja a
nap
fénytekercsen forog
a
domboldalt is veri
állig behúzott kabátban
szárnycsapásokat
hall
távoli zümmögést az ember
pipacs
lengésben a szél
ha kavar látjuk ismét
a felhőt
elsuhanni
kiderülhet az ég
hangyák szaladnak
és pára lesz napszemüveg
rejti
megfáradt szemem
Mikor szeretsz
Májusi esték erejéből merítek
mint
édesanyák kései gyermeke
cseresznye majd érik idejében
az
első randevútól a mába érek
érett piros szemeket
kínál az élet
lábam elé helyezi az egészet
szeretem mikor
hullanak a levelek
és ősz lesz mindig fogadj el
ha
szeretsz nyomodban járhatok
meddig érnék üres szívvel
nélküled
mit érne a májusok melege
és ha elfojtanám szavaim
csendben
kivetülök a rétre és csak pörgök
mint
szentjánosbogarak a fényre
hátrahajtom fejem és csak nézlek
a
távolság megszépíti az egészet