Turi Károly versei

SÉTA KÖZBEN

Úgy szeretlek Jahve,

Most mintha, csak ketten lennénk ébren.

Ha behunynád a szemed,

Éreznéd te is, ahogy hozzád értem.

Testemben fogócskázik a fájdalom az élettel,

Mint valami csatahajó!

Felvehetnél, én vagyok az egyetlen ki igaz,

Most volna meghalni jó!

Sejtjeim már szétesőben, akár a bárányfelhők,

Mint áztatott kenyérdarabok az ég vízében.

Lelkem bátorkodva hazamenne,

De a szívem még hiszékeny.

Lassan széthordanak az álmok engem is,

S te, mint a veréb, alamizsnáért koldulsz majd.

"Bárány voltam a farkasok között"

Hogy etesd ezt a fajt.

Ha visszaszédülök az anyagba,

S meglódul velem a szél, nem leszek csak ócska holmi.

Ó Jahve! Bizony mondom,

Most volna jó meghalni.

Turi Károly 2019.04.29

GONDOLKODTAM

Gondolkodtam egy életen át,

Volt-e amibe nincs hiba.

Ha odakuporodik lelkem az ölébe,

Mint egy kiscica.

Úgy jártunk néha, mint a szerelmesek,

Lelke olykor, testemmel kézen fogva önfeledt.

Ólom potyogott rólad, mikor írtam, hogy szeretlek,

S a fájdalom, mint a gyermek, ha elalszik,

Hirtelen csöndbe lett.

Ha úgy leszünk mi egyszer,

Mintha bölcsőm ringatnád karodba.

Ahogy a sápadt délután,

A vöröslő napfényt dajkálta az alkonyba.

Tanulni jöttünk mi mind,

Az idő szelídít bennünk, s rájövünk végül.

Ha szétesnek a molekulák,

S lelkünk a mindenségbe visszaszédül.

Turi Károly 2019.04.21 

A SZERELEMHEZ

Ó szerelem pusztítasz minden erőddel,

Nem érzed, amit én.

Vaj vagyok késed alatt olykor,

Elhagyott a remény.

Megfeszítesz, börtönbe zársz,

Egód nagy kereszt.

Csalfa vagy, bájos hangod Golgotám,

Honnét a szeg nem ereszt.

Pedig galaxisokból fontam mirtuszodat,

S te ragyogtál benne, mint egy központi csillag.

Én csak élni akartam bátran,

De te nem érezted, hogy itt vagy.

Méhed, s bőröd illata,

Akár az anyaföld.

Ki ha már nem leszek többé,

Majd helyettem is néked újat költ.

Turi Károly 2019.05.05