HORVÁTH IMRE VERSEI

A jel

Mi az mi ad jelet
S tudatja éltedet
Pénz és a hatalom?
Ezt én nem akarom

Több kell maradandó
Lelkeket forrasztó
Szavak és versszakok
Távolba mutatók

De elérni, hogy lehet?
Kellenek emberek
Kiket megérinthetsz
S szavakkal építhetsz

Legyenek ám e szók
Szíveket tépázók
Hidakat építők
S árkokat földelők

Fedd fel mi lényeges
Légy erre érdemes
Mém* kell, mit átadhatsz
Ha meghalsz is itt hagyhatsz

A gondolat mely ragad
Agyamról agyakra
Az legyen jelem majd
Mi nyomaim láttatja

Az élet óceánja

Az élet egy óceán
Túl partja a halál
Születés rajtkövünk
Úszunk vagy merülünk

Gyermekként boldogan
Fürdünk csak gondtalan
Felnövünk hirtelen
Gondoktól védtelen

Család a csónakunk
Ebbe kapaszkodunk
Húzunk és evezünk
Inunkig feszülünk

Gyermekünk a célja
Életünk acélja
Szerelmünk a sója
Légy kapó s adója

Bíró ha vagy

Embert ne centire, alázd le ennyire
Nem a kinézete, tette az érdeme
Súlya sem kilója, a szív legyen bírója
Állapot látványa, így légy a bírája

Mielőtt pálcádat eltörnéd felette
Ismerd meg, gyalázat ne érjen helyette
Hidd el majd megaláz döntésed téged is
Ha jó érzés van benned, s helyén a szíved is

Vezetni tudni kell, felelős így lehetsz
Másképp nem mennek majd utánad emberek
Szavakkal bátoríts, tettekkel utasíts
Követni fog ki hisz, s bátorrá tesz sok szív

Ha rosszat ma teszel, holnap jó Te leszel
Törekedj hát jóra, s nem kerülsz padlóra
Ne félj a szavaktól, védenek magadtól
S hogy bízol magadban, úgy bízol másokban

Hibátlan nem lehetsz, de célod legyen ez
Nincs fekete és fehér, életed szürkén él
Színessé más teszi, magányod elfedi
Családod s szeretet, lengje át életed