MAKRA ERIKA VERSEI
Tomboló ég
Dübörög
az ég.
Talán itt a vég.
Súlyos kőként zúdul a jég.
Beleremeg
a föld.
Erőt gyűjt ...Újra tölt.
A táj gyászruhát ölt.
Mint
ezer karú démon a villám utol ér.
Félelem markában lecsap
ahol ér.
Pokoli táncot jár...Végül haza tér.
A
természet hangja...Isten haragja.
Holnapra elpusztulhat a
földanya magja.
Az emberiség vége...Utolsó napja.
Ki
nem mondott szavak őrlődnek a mában.
Családfánk gyümölcse
rothad a világban,
de új hajtást hozhat Isten lábnyomában.
Mátrix
Illúzió
az élet,
miben megtestesül a lélek.
Néha az agy
téved.
Léted szemfényvesztésben éled.
A
világ rendszerében nincs iránytű.
A hamis látás már
valósághű.
Némán haladunk kirekesztetten.
Szabadon úszunk
az árral szemben.
Az
ember fogoly a halál karmában.
Önnön korlátolt létünk hamis
valóságában.
Ébredéskor felszabadul a virtuális tér.
Éned
tudaton kívüli valóságra eszmél.
Fénybe
borítja a sötétedő elmét.
Láthatóvá teszi a korlátlan
eszmét.
Határtalan utadon nem tarthat fel senki,
mert a
rendszeren kívül tudsz csak szabad lenni.
Hierarchia
Ki
döntheti el mi a bűn Isten szemében?
Ki ítélheti meg mekkora
vétek van az Ember szívében?
Ki a megmondhatója mi a jó és
mi a rossz?
Ki a lélek hangja, ha benne él a gonosz?
Szabályok
emberi mérce szerint.
Előítélet a tanult jogra tekint.
Korrupt
bírák ítéletek felett.
Az emberi faj szabadnak született?
Mi
vagyok én Isten kezében?
Toll, mivel szavát vésem be az ember
szívébe.
Papírra vetett gondolat sorok.
Lélekből született
szeretet. Ezernyi ok.
Vagy reményből táplált lelki sokk?