ANDAHÁZY SZEGHY LAJOS VERSEI

A Százlábú új cipői

Az erdei palotában ma lesz annak napja
Százlábú az új cipőit névnapjára kapja
Ünnepségét meghirdették négy órára pontban
Érkeznek az állatok is jól rendezett sorban

Jön a farkas, lúd, a róka, mókus meg a medve
Őz a szarvas, süni, bagoly, s mindnek jó a kedve
Összegyűlik lassan már az egész erdő népe
Mind közül a bagolynak van aggodalmas képe

Ő a levezető elnök mindegyik gyűlésen
Javaslatok felett Ő dönt, s minden más kérdésben
Megtelt már az ülésterem, százlábú hiányzik
A türelmetlenség jele baglyon is már látszik

Próbálja az időt húzni (sokan unatkoznak)
Kezdéssel még vár egy kicsit mikor kopogtatnak
Százlábú lép mérgesen be, ajtó amint nyílik
Bagoly kedvesen üdvözli, ahogy ez már illik

Számon kérőn szól is hozzá: "Szeretnélek kérni!
Magyarázd meg mi okod volt sokadszor is késni"
Százlábú még morgolódik, s mondja indulattal
"Időben is érkeztem meg, nem gyalog, vonattal

Jól utaztam a vonaton kényelmesen ülve
Az ajtóhoz ide értem előre örülve
Melyik marhának kellett az ajtóra körmölni?
Kérjük minden belépőnek lábát letörölni!"

Októberi este

Októberi szél fúj, friss avart borzolva
Sötéten ásít a lusta rönkök odva
Poros út kígyója fáradt testtel mászik
Tekergő vonala végtelennek látszik

Árok partja mentén nyárfák állnak sorban
Levelük sárgája hull forogva, lassan
Vén fasor hullatja fájón őszi könnyét
Fakó harmatcseppjét a szél kergeti szét

Letarolt mezőknek kopár, kockás háta
Fekete varjúhad károgó tanyája
Önzőn falnak mindent, gondolva csak mára
Borús felhőt vonnak a Föld homlokára

Árva domb lankáján csillog az est fénye
Sziporkázva száll szét száz meg száz fénykéve
Kelő hold sugara figyeli a földet
Míg az est sötétje befedi a völgyet

Lépteim csak visznek, taposva út porát
Kósza madár zúg el, keresve otthonát
Óvatosan megyek, vigyázva, hogy lépek
Jönnek a fák szembe, mint a szellemképek

Fényes csillag száguld keresztül az égen
Nem sétáltam ily jót nagyon-nagyon régen
A ködös homálynak lassan hűl a teste
Hűvös van, s ilyen lesz most már oly sok este

Régi iskolám

Örülök, hogy újra látlak régi iskolám
Oly sok jót és szépet adtál egykor, hajdanán
Évek hosszú sora olyan röpkén elszaladt
Mennyi kép és emlék bennem frissen megmaradt

Tantermünkben állnak még a vén, kopott padok
Annyi mindent itt tanultunk kicsik és nagyok
Folyosón a tablóról sok szempár rám tekint
De jó lenne találkozni még egyszer megint

Csendben nézem szótlanul a megkopott falat
Pergett róla évekig a málló vakolat
Életünk s a múló idő ugyanígy pereg
Rég is volt, hogy játszhattam, mint gondtalan gyerek

Itt tanul az iskolában most is sok diák
Hajladozva integetnek udvarán a fák
S a régi iskolámnak, lám oly varázsa van
Fiatalnak érzem most is mellette magam

Elvezérli sors az embert sokszor máshova
Szívét mindig visszahúzza, régi otthona
Ifjúságunk messze szállt, fut az idő tova
Boldog gyermekéveink nem feledjük soha