Vissza az Édenbe

Ódin balszemed a vak ám ki jobb nyílt.
Jóknak árgusan figyeléd hibáit,
rossznak a művét egyedül, de tétlen
néma te nézed.

Átum állom döntésemet én halálig!
Mérleged szívem nehezéke mégis,
enyhe tollpehelyhez te méred össze
s zúgok a földre.

Semmiből káosz született primernek,
végleg ezzel érosza is felébredt.
Forrhat ám olümposzinak a vére
ellene népe.

Életet és a tudást ültetted a fákba te benne,
így takarod magad itt, ékkoronába fedett.
Hogy mi a jót éppúgy tudjuk csak mint ama rosszat,
élet ahogy fakad így, éjjele száll tova majd.
Én vagyok, aki világnak a képmás és koronája,
mint Te teremted az Úr, Krisztust váltani bűnt,
úgy Lucifer néked támad majd büszke apája.
Ím alakos más hát, téged a Kertbe ki űz.

Ódin: Skandináv mitológia atya istene. Balszemére vak.
Átum: Óegyiptomi filozófia atya istene.

Tánc

Fekete szépség szemeddel rabul,
ejtettél engem, maradnék alul.
Perdüljünk táncra, gyújtottál tüzet
lábunkon ketten, tapossuk is el.

Szavaid ékes csengése mellett
ártatlan kislány, el mint mehetne?
Járjon a lábunk, tűznek a víz kell
mulassuk mintha holnap ne lenne.

Derékon csattan máris a kezem
úgy, ahogy vonzol húzlak közelebb.
Csípőm a csípőd mint mágnes viszi,
egy meg egy ma egy, hirdetjük ki itt.

Megperdül szoknya, dobban a lábam,
nem kell szép rózsa s hazugság hiába.
Azt este míg száll, égen a hold fent.
Ki éjjel legény, nappalra ébred.

Bábel tornya

Vasból és fémből épült fel bábel e tornya,
büszkén és nagymellényében hordta a szolga.
Égből lógott állványán atlantiszi-gépe,
délben a hős napot árnyékolja be majdnem egészen.

Emberek és félistenek újabb tervei készen,
testvérüknek hátán Isten elébe felérjen.
Bölcsebb most a jelen, mint régen az ős elavultak!
Nálunk így a világról mond csak, többet ki tudna?

Újdonság villám sújt északtól le a délnek,
képével riadóztat minket a rémei híre.
Annyi sok álom s reklám látni se vége e körnek,
így, csak fél-kész másolatát olvassuk a könyvnek.

Mint dacos úr, úgy járja hazugság városainkat,
félelem asszonya szülte meg és most félszegen ittas.
Gyermekük így alkalmazkodni ha képtelen észben,
démosz jogra marad jobb híján megfigyelése.

Sok színésznek a vaj kenyerén népnek hitelére,
banktól játékpénzt kóstál munkásnak a bére.
Fejben számoljuk kinek áll több zöld a zsebében,
egy híján száz kontó egymásnak terehére.

Csattan a hátam s hajcsárnak már ostora vége.
Zúgják vissza a sorba, -de gyorsan- nincs ki kivétel.
Mért hinné el a szolga, ha más lehet egyszer a sorsa,
ostobaként már nem sok idő és vége a sornak.