TURCSÁN GÁBOR NOVELLÁJA

Poppy

Egy fekete kutya gazdája meghalt. A kutya keservesen gyászolta, de azért a sírjára nem feküdt, hogy ott pusztuljon el. Talán azért, mert nem tudta hová temették, talán azért mert végső soron egy fiatal és vidám kutya volt, és úgy vélte, még sok elintéznivalója van az életben.
A kutya sokáig gyászolt, de ahogy múltak a napok egyetlen lábnyomnak sem volt gazda szaga és semmi sem történt, ami a gazdájára emlékeztette volna, végül elfeledte. Élt, ahogy egy gazdátlan kutya élhet. Néha elcsent valami jó falatot a piacon, amiért elverték. Néha a járókelők megsajnálták és adtak neki valami ennivalót. Néha szerelmi kalandjai voltak, ha elfáradt, lefeküdt aludni. Egyik nap megtépett egy nála gyengébb kutyát, másik nap őt tépte meg egy nála erősebb kutya. Barátokat szerzett és ellenségeket, ahogy az már lenni szokott.
Egyszer egy borongós őszi napon eleredt az eső. Hideg volt, szakadt az eső, mintha dézsából öntenék, dörgött az ég, villámlott. A fekete kutya rettegett. Olyasmire vetemedett, amire addig soha nem, beosont egy ajtón. Igaz, ki volt írva az ajtóra:
Az épületbe állatot bevinni
TILOS !
Vannak kutyák, akiknek gazdájuk van, vannak gazdátlan kutyák és vannak intézményi (azaz munkahelyi) kutyák. A munkahelyi kutyákat onnan lehet felismerni, hogy elhíznak. Sok ember eteti, sok ember kényezteti őket. Egyik embert sem tekintik gazdájuknak, de az intézmény az otthonuk. Ilyen "közösségi" kutya lett a fekete kutya is. Nevet is kapott; Poppy. Ételt, italt, simogatást, dicséretet is kapott. A kutya játékos volt, az ápolók és a portások megkedvelték, a lakók is hamar a szívükbe zárták. Az idősek szerették Poppyt a leginkább.
Egyszer Poppy terhes lett - merthogy szuka kutya volt. A kölyköket kihordta, szeretettel gondozta. A kis fekete kutyákat a dolgozók és látogatók hazavitték. Poppyt állatorvoshoz vitték, ivartalanították. A fájdalom elmúlt, a kutya jól érezte magát.
Poppy ott élt az idősotthonban, császkált az épület bejáratánál, ha kedve volt bement, ha akart, kiment. Ha jó idő volt, kint aludt, ha rossz idő volt, bent aludt a csocsó asztalnál. Néha megkergette a helyi macskákat, máskor azt is eltűrte, hogy megegyék az általa otthagyott ételt. A kutya a portásokat tisztelte, az ápolóknak hízelgett, a lakókat szerette. A kerekes székeseket előre engedte, a járókereteseket kikerülte. Az idősotthonban a kutyának a szokásjog biztosította a szabadságot és biztonságot. Poppy "bútordarab" lett az otthonban.
A kutya észre vette, hogy némelyik idős "eltűnik", más idősek - akik korábban magabiztosan közlekedtek az otthonban - egyszer csak "kerekeken kezdenek el közlekedni" vagy nem találják a kijáratot és eltévednek. Aztán jöttek új lakók, Poppy megszokta; itt ez az élet rendje, cserélődnek a szereplők.
Poppy, ha nyár volt hűsölni járt be az otthonba. Ősszel, ha vihar volt, elbújt a csocsó asztal alá. Télen - a lakók nagy örömére - játszott a hóban mint egy kölyökkutya. Tavasszal alig volt bent az épületben, kint a dohányzók között üldögélt vagy feküdt. (Poppy passzív dohányos volt.) Így teltek az évek...
Az öreg kutya lassan ténfergett az otthon bejárata felé, kicsit bicegett is, meg-megállt, megrázta fekete bundáját, mely az évek során megderesedett a nyakán és a feje körül. A lakók és dolgozók ijedten látták, hogy Poppy egyik szeme tiszta vörös lett. "Cseresznyeszem" - ahogy mondják. A műszaki főnök állatorvoshoz vitte a kutyát - a harmadik szemhéj mirigy előreesése miatt - műteni kellett. A műtét sikerült, mégis attól kezdve Poppy nehezen találta a kijáratot az otthonban...
A kutya egyszer csak azt vette észre, hogy elfelejtette, hová ásta el tegnap a csontot. Azt már észre sem vette, hogy nem ismerte meg azt a nénit aki a múlt héten költözött be és hétfőn a csontot adta neki. Ha lenne kutyáknak demencia teszt, mérni lehetne a kognitív hanyatlást...
Eszébe jutottak viszont a kölykei; hová lettek, mi lett velük? Sőt, álmában felrémlett, hogy neki valaha gazdája volt. Felébredt és a gazda sehol, szimatolt, hegyezte a fülét, de a gazda sehol. Haza kéne menni - jutott eszébe. Lekocogott az útkereszteződéshez...de hová menjen tovább? Nem talált ismerős szagot, nem hallotta a gazdája hangját, nem is látta őt. Milyen is volt a gazdám, milyen szaga volt? Loncsos fejét az égre emelte és elkezdett vonyítani.
Hallottál már gazdátlan kutyát amint nyakát az ég felé nyújtva csak vonyít, csak vonyít? Itt már kevés a mentálhigiénés csoport, itt már a pszichológus is tehetetlen, hogy is lehetne megvigasztalni, hogy tudnának rajta segíteni?
A kutya nem tudott olvasni, de ha tudott volna, akkor is így tett volna, hiszen őt senki nem vitte be, csak bement önszántából, mert nagyon félt a vihartól és az égzengéstől. Jószerencse vagy balsors vezette, nem tudni, egy biztos, az idősek otthonába menekült be és ott bújt a folyósón lévő csocsó asztal alá a vihar elöl.

( 1, demencia; időskori emlékezetkihagyás, elbutulás

2, kognitív; gondolati, gondolkodásbeli
3, mentálhigiénés; lelki egészséggel foglalkozó )