GALAMBOS ISTVÁN VERSEI

Akikre figyelek

Ki billentyűn pötyögsz vagy tollat ragadsz,
s közölni szeretnél velem valamit -
sikeres lehetsz, ha érthető maradsz,
elmém igényli megformált soraid.

Rímeket faragsz vagy szabadon verselsz,
szárnyalhat benned sokféle gondolat -
bármilyen különös közlést is kedvelsz,
élménnyé válhat jól csengő szavad.

Ha olvasva Téged értem és érzem
kitárult lelked örömét, bánatát,
s látszik a lényeg a komponált képen,

hallani vélem szívednek dallamát -
mesterem, tanítóm leszel e téren,
akire figyelek - áhítom szavát.

Fohász

Éberen fészkelek éjszaka ágyamon,
testemet gyötrelem járja át -
Éj Ura-vándora les be az ablakon,
függönyöm rejti el orcáját.

Lelkemet kergeti sok kusza gondolat -
Istenem, Tőled is koldulok:
bocsáss rám nyugalmat kereső álmokat,
míg Neked imákat mormolok.

Betlehem csillaga

Mondták - kik ismerték - ott van !
                   Fénye vigyázza utam,
                   ha követem...

Ingatag volt hitem,
                  vak voltam,
göröngyös terepen cipelve terhem
                   csetlettem - botlottam.

Kapaszkodót keresve
                  Te kezet nyújtottál,
                   - pásztorommá lettél,
megbocsájtottál.
Majd meglátva az utat,
melyet Betlehem fénye mutat,
...most botorkálok rajta.

Küzdve, kapaszkodva
                   talán ajtódig érek...
- kinyitod-e Uram,
                   ha bebocsájtást kérek ?