LADOS REGINA VERSE

Mindenség poétája

• A hó, mint valami diszkrét betolakodó,
• oly némán tör át a szürke felhők fátylán,
• mint augusztusi nap egy piaci pányván;
• finom szőttes, tollas álomfogó.
• Oly zavaros ma minden. Talán álmodom.
• Talán eltűnök hirtelen a fagyott avaron.
• Alszik a város, csupán egy kirakat világít:
• e fakó-barna, kopott ablakok,
• és nem tudom, mit csinálok,
• sem azt, hogy mért vagyok.
• Ez vers. Mondják ars poeticának.
• Legyen inkább: elhatározás,
• hogy a minden kell, valami más,
• vagy ha az nincs: az elmúlás.de írhatsz...