APOR KATA NOVELLÁJA

Barnabás

Beletúrt a hajába. Nem ám akárhogyan! Hátulról, a tarkójától kezdve, öt ujjal felfelé irányuló erőteljes mozdulattal, mintha meg akarná skalpolni saját magát. Mikor a homlokáig ért a mozdulat, nem csökkenő hévvel átborzolta dús, ezüstszínű, rövid haját. Amikor végzett, megrázta a fejét. Ezt a mozdulatsort, csak akkor szokta elkövetni, amikor nagyon ideges. A körülötte élők tudták ezt. A dolgozói, akikért a tűzbe menne, és akiket csak fiaimként emlegetett, sapkalevételkor úgy húzták be a nyakukat a vállukba, mintha nem is hozzájuk tartozna a fejük, csak éppen ott van, de nem is tudják minek, és tulajdonképpen, hogy is került oda! Pontosan tudták, hogy azon a véletlenül odakerült fejen, ami tulajdonképpen az ő nyakukat díszíti, bizony vaj van! A főnök nem véletlenül borzolja a saját haját, az övék helyett! De azt is tudták, hogy a büntetést, a szidást megérdemelten kapják, és egy óra múltán már nevetve veregeti meg a vállukat, majd elhívja őket egy jó hideg sörre munka után.
Barnabás visszatette siltes sapkáját a feje tetejére, és határozott léptekkel rótta a köröket az ügyfeleknek és a titkárságnak fenntartott iroda kövén. Titkárnői pult, fénymásoló gép, ajtó, konyha. Vissza! Fénymásoló gép, titkárnői pult, ajtó, saját irodája. Bement. Körbejárta a helyiséget, a fia íróasztala szemben az övével. Sehol senki. Naná, hogy nincs, a fia most nősült. Nászúton van. Elkalandoztak a gondolatai. - Istenem, de elszaladt az idő!
Igazán nincs oka panaszra! A nagy fia már szinte teljesen átvette a cég vezetését. Nem volt egyszerű, nem volt problémamentes, de, hát mire lehet azt mondani? A mai világban szinte semmi sem egyszerű, és semmit nem lehet könnyen venni! A gyereknevelést különösen nem! Mert ez a csuda nagy önállóság, szabadság, amit igyekszünk biztosítani a gyerekeinknek, bizony visszaüt! Náluk is rezgett a léc! Szerencséje volt. De, hát mit tett ő, mint apa? Megint levette a sapkáját, most csak a feje tetejét vakargatta. Megállt. Ha jól belegondol, igyekezett példát mutatni! - Persze az ember esendő! Sok mindent másképpen kellett volna. A gyerekei tanúi voltak számtalan hibájának, botlásának, útkeresésének. Hiszen egy családban ezt nem lehet elrejteni! De tanúi voltak annak is, milyen keményen dolgozott! Szervezte a munkát, cégekkel egyeztetett, ha kellett odacsapott az asztalra, a víz-gázszerelés, nem könnyű! Hosszú évek óta hajnali ötkor kelt, este tizenegynél előbb nem került ágyba. Az emberekkel dolgozni, szót érteni, még nehezebb! Szabályok, előírások, mostoha munkakörülmények. Egyre azért nagyon büszke, a gyerekein kívül, arra, hogy soha nem hagyta cserben a dolgozóit! Mindig számíthattak rá. Ha pénz kellett, adott, ha teherautóra volt szükségük, kölcsön adta, ha segíteni kellett munkával, nem szégyellt beállni a csőgörénnyel csatornadugulást hárítani! A munka szeretetét, az emberek iránti toleranciát, a kitartást, a segítőkészséget, az életigenlést, a természet szeretetét, ezt adta, hagyja örökül a gyerekeinek!
Igen. Visszatette a sapkáját a fejére és rótta tovább a köröket. Ki az irodából, ajtó, titkárnői asztal.
Persze, hogy nincs itt! Naná, hogy nincs itt, nyaral! De miért pont most nyaral? És miért pont ilyenkor kell leadnom azt a nyomorult árajánlatot, amikor mindenki nyaral? Mit csináljak? A csuda vigye el az egész modern gépekkel teletűzdelt bánatos kommunikációs rendszert!
Terike, a titkárnője lelkiismeretesen végzi a munkáját évek óta. Pedig tudja, hogy mellette aztán nincs könnyű dolga. Ő tőle is a maximumot várja el. Nem többet, nem kevesebbet, csak amire képesnek tartja. Nem mindig tudatosan, de valahogy megérzi, hogy az emberei mire alkalmasak. A titkárnő fiatal, öntudatos, modern teremtés. Nagyon is sokra képes! Nyugodtan rábízhatja az ilyen kis vállalkozás minden adminisztrációs munkáját, sok terhet levesz a válláról. Neki nem okoz gondot például az internethasználat, amit ő, Barnabás sajnos még mindig nem sajátított el. Ezt be kell vallani. Legutóbb, amikor egy levelet kellett elküldeni és ő végképp nem tudta melyik billentyűt kell meg nyomni, amikor a címben azt a nyomorult kukacot szúrta volna bele ( Kukac! Egyáltalán nem hasonlít a nevére! Hogy jegyezhetné meg? Kukac! A fene essen belé!), Terike egy fehér jelet tett rá hibajavítóval. - Ez a kukac Barnabás. Ezt nyomd, meg. De először azt, amin az van, hogy Alt Gr, látod? Na, azt lenyomva tartod, aztán megnyomod a festékes billentyűt, kész. - Számomra a kukac a horgászbot végére való! Azzal fogtam annak idején szép nagy halakat. - Pufogott magában. Ő szakember, mégpedig a legjobbak közül! A kukacokkal foglalkozzanak mások! Akiknek arra van idejük! Megint levette a sapkáját, megvakarta a fejét. Visszatette, gondosan ügyelve a siltre.
Hogy a csudába küldjem el azt az árajánlatot?
Rótta a köröket. Az irodájában az ajtó mellett jobbra egy kis asztalkán áll egy ősrégi hatalmas írógép. Még békebeli, semmi extra, még csak nem is elektromos, odatévedt a pillantása. - Milyen poros! - Annak idején mennyi árajánlatot gépelt le rajta, meg számlákat. Persze az sem ment zökkenőmentesen, mert nagyon kellett igazgatni, hogy a számok szépen egymás alá kerüljenek, meg aminek kellett, az középen legyen, de nem volt túl nagy baj, ha kicsit mellé ment. Értették azok, akiknek kellett, de a végére már egész szépen és viszonylag gyorsan haladt a dolog. Viszont akkor még nem volt titkárnője. Azután lett. Onnantól neki ezzel nem kellett foglalkozni. Szerencsére! Megmozgatta az írógép kocsiját.
Leírom ezzel!
Nem, nem lehet. Nevetséges lenne! Írógéppel írva leadni egy árajánlatot! Érezte, hogy csapdába került.
De, hát régen is ment a munka, számítógépek nélkül is! Mi lesz, ha lesz egy áramszünet? Vagy netán tönkremennek a műholdak? Vagy Uram bocsá' fellőnek egy rakétát, és megszűnik az internetkapcsolat! Megáll az élet, mert nem tudunk e-mailt küldeni róla? A régi egyiptomiak is milyen jól elboldogultak a kőtábláikkal? Senki sem vitathatja el tőlük a piramisok nagyszerűségét! A mai napig sem tudják megfejteni a tudósok hogyan is építették olyan tökéletesre! Internet nélkül! De ne menjünk olyan messze az időben! Miért nem jó a sima papír? Meg a toll! Van fénymásoló gép, lehet sokszorosítani! Régen az sem volt, és kiválóan boldogultak az indigóval is. Megengedem, fejlődni kell, de a régit attól el kell dobni?
Barnabás tudta magáról, hogy enyhén szólva nem róla mintázzák majd meg a türelem szobrát. Lázasan járt az agya. Ő már a fax készüléket is kidobta egyszer az irodája ablakán. Akkor is egy sürgős árajánlatot kellett volna elküldeni. Szépen leírta, gondosan átnézte, átszámolta, szólt a titkárnőjének, hogy küldheti. Eltelt fél óra, amikor visszajött az irodába, a hölgy még mindig ott állt a fax készülék mellett kezében az el nem küldött ajánlattal.
Mi történt, miért nem ment még el?
Ne haragudj Barnabás, de a fax valamiért nem ad hangot!
Mi az, hogy nem ad hangot?
Egyszerűen nem tudom elküldeni, nincs vonal.
Akkor is nagyon begurult. Sok pénz forgott kockán, az idő meg haladt könyörtelenül. a versenyszférában nem respektálják, ha egy fax elromlik. Nem adja le időben az árajánlatot, más kapja a munkát. Ennyi.
Próbáld meg még egyszer!
Semmi!
Akkor elöntötte a méreg az agyát. Kikapta a készüléket vezetékestül a helyéről és kidobta a nyitott ablakon.
Akkor majd postagalambbal fogunk üzenetet küldeni ezen túl, az nem hibásodik meg!- Harsogta, és elrohant.
Ez, úgy tizenöt éve történt. Elgondolkodott. Minden elromolhat. Az űrtechnika is felmondhatja a szolgálatot. Miért kell mindig csak egy dologra tenni a hangsúlyt? Miért ragaszkodnak a legújabb fejlesztésekhez? Jó, persze, az internetre, a számítástechnikára szükség van, azt egy percig sem vitatja, de történetesen miért nem jó egy árajánlatot beadni írógépen írva. Attól még lehet kiváló az ajánlat! Attól még lehet kiváló a szakember, aki készíti! Annál nagyobb főnök valaki, minél több e-mailje van? Nem az a lényeg, ahogyan vezeti a céget? Na, jó' elszaladt velem a ló'! Érezte, hogy kicsit túllőtt a célon. Felnőtt már egy nemzedék, akinek teljesen természetes a modern technika használata. Az iskolában a házi feladatot már weboldalon lehet megnézni, a tanárok oda teszik fel a jegyeket, ellenőrző szinte már nincs is. Ez a jövő. Ugyan akkor a gyerekek ülnek egymás mellett, és chatelnek. Nem is néznek egymásra. Ő még hibajavítóval javítgatta, ha elírt véletlenül egy betűt, a mai fiatalok nem javítgatnak, nincs mit, mert az nem írás, amit elkövetnek, írni ugyanis nem tudnak. A folyóírás nem megy, a helyesírásról ne is beszéljünk! Az anyukák tolják a babakocsit a könyökükkel, mert a kezükben a telefont nyomkodják. Nem néznek szét. A múltkor az egyik betolta a gyereket a tolató teherautó mögé. Szerencséje volt, mert a sofőr észrevette. Ráfékezett, kiugrott a kocsiból és idegességében csak a száját nyitotta ki, az anyuka úgy elkezdett ordibálni vele, hogy jobbnak látta visszaülni és elmenni. Milyen világ lesz így?
Én focizó gyerekeket akarok látni, trécselő babakocsis anyukákat, szomszédokat, akik süteményt visznek egymásnak, apukákat, akiknek a telefon helyett a papírsárkány madzagja van a kezükben, nagyikat, akik már nem azon fáradoznak, hogy most aztán megvalósítják magukat, megmutatják, hogy kikenve, kifenve fiatalembereket hódítanak meg az interneten, hanem azon, hogy az unokákkal együtt sütit süssenek, beszéljenek nekik a gyerekkorukról!
Nagyot sóhajtott. - No, gondolkodjunk! - Leült. Most már sokat fáj a lába, nem bírja úgy róni a köröket, mint hajdanán. - Megvan!
Elővette a telefonját. Bepötyögte az ajánlatkérő titkárnőjének a számát, akit még onnan ismert, amikor két éve a gázt vezették be hozzájuk.
Annácska maga az? Hogy van? Barnabás vagyok.
Jó napot Barnabás! Segíthetek valamiben?
Ami azt illeti igen. Lenne egy nagy kérésem, de csak akkor mondom el, ha megígéri, hogy nem szól róla senkinek!
Annácska elmosolyodott a vonal túlsó végén. Ismerte Barnabást, jó embernek tartotta, rendes volt, amikor náluk dolgozott és kiváló munkát végeztek a dolgozói.
Persze Barnabás, megígérem, ez csak természetes. Mi a baj?
Leírtam kézzel egy árajánlatot. Sajnos a fiam nászúton van, Terike meg nyaral. Nincs, aki leírná a számítógépen. Megtenné ezt nekem? Kinyomtatja, én bemegyek, aláírom, és letesszük a főnök asztalára, meg e-mailben is el kellene küldeni. Megtenné ezt nekem?
Hát persze Barnabás, hozza nyugodtan, benn vagyok a cégnél.
Annácska! Maga egy tündér! Már indulok is!
Viszont látásra Barnabás!
Viszont látásra Annácska!
Erről van szó! Megkönnyebbült. Hát igen! Haladás ide, haladás oda, a jó szó, a segítőkészség a kapcsolati tőke még működik!
A fejére tette a sapkáját, és fütyörészve elindult. Visszafelé bedobok egy sört! - Gondolta.
Amikor végzett, és odaért a helyi kocsma elé másképp döntött. - Kimegyek a szőlőbe!
Volt a közeli dombon egy szép, a helyi viszonylatban nagy szőlőse. Oda ment, ha nyugalomra, békére vágyott. Kinyitotta a "birtok" kapuját, belépett, és megszűnt a világ. Szép rendben sorakoztak a szőlőtövek gondosan kapálva, a sorok előtt az elmaradhatatlan rózsával.
Jobb oldalt boros pince, még a tavalyi bor állt a hordók alján. - Nem sikerült rosszul! Remélem az idei még jobb lesz! Szép idő volt, minden esély meg van rá, hogy tele legyenek a hordók finom, zamatos borral!
A pince előtt présház, mellette hatalmas meggyfa állt. Lombjának árnyéka beterítette az alatta lévő két padot és a faasztalt. A házból kihozott egy kancsót, egy poharat, töltött magának a borból és leült. A lenyugvó nap vörösen izzott az ég alján. A madarak takarodót trilláztak változatos, szívet gyönyörködtető dallammal. Kényelmesen hátra dőlt.
Valahol lenn a faluban telítődtek az internet vonalak. Akadozott a szolgáltatás. Túl sokan akarták igénybe venni.