KAPUSI EDIT VERSEI

Mit akarok még?

Hogyha a Jóisten ad nekem pár szép évet,
gyűjtögetni akarok még csodás emlékeket.
Sétálni akarok a hajnal aranyló fényében.
Szerelmemet átölelve a suttogó, hűs szélben.
Sárba dagonyázni egy egész napon át.
Várni a színes őszt, mint egy újabb csodát.
Erdőben falevélszőnyegen trappolva járni.
Avar alatt gesztenyét és tobozt gyűjteni.
Meleg szobámban belőlük díszeket gyártani.
Kandalló előtt szerelmes regényt olvasni.
Takaróba burkolózva Beethovent hallhatni.
Ha majd mégis fázok, forró csokit inni.
Mézes puszedlit lekvárba mártogatni.
Jószagú gyertyákkal magam körbevenni.
Fényüknél szerelmemmel csendben összebújni.
Reggelire dércsípte sütőtököt sütni.
Édes, forró gyümölcsteát mellé kortyolgatni.
Hogyha a Jóisten ad még néhány évet,
unokáknak elmesélni a sok szép emléket.

Miért fáj ott legbelül?

Miért fáj ott legbelül, ha csorognak a könnyek?
Miért hisszük azt, hogy ha sírunk, könnyebb?
És miért betegít le, ha a szerelem folyton csak fáj?
És mért égetnek a könnyek, ha valaki reménykedve vár?

Miért várunk mégis, ha tudjuk, már senki nem jön?
Miért gondoljuk, hogy más lesz, ha megint ránk köszön?
És miért gondolkozunk, ha nincs semmi értelme?
Miért bízunk mégis, ha már el vagyunk felejtve?

Miért akarjuk örökre, aki minket már meg sem lát?
Miért várjuk folyton azt a nagyon nagy csodát?
És miért szeretünk akkor is, ha közben annyira gyűlölünk?
Miért fáj a szívünk, mikor már csak kínunkban könnyezünk?

feketén szeretlek

fekete szobámban
feketén merengek
hullanak szememből
a fekete könnycseppek

fekete szívemet
hagytad el könnyedén
százfelé meghasadt
vérezget feketén

fekete dallamok
csendesen nyugtatnak
összeborult minden
fekete lett a Nap

fekete szerelmem
feketén gyászolom
ordítva pusztít el
a fekete fájdalom

fekete orvosság
fekete méreg
az lettél számomra
egy fekete élet