PELSŐCZY KATALIN VERSEI

Csak míg létezem

Lelkek tavasza, egy angyal panasza
Szivárvány az égen, egy ima a szélben
Pont a mondat végén
Te vagy a "minden" élet - egem kékjén

Te vagy ki öl, de éltet is ha kell
Életem fölött áldást hintve el
Szeráfok kara harsogja szüntelen
Lelkemben élsz, amíg létezem!

S ha lélekruhám itt hagyom, Te ott leszel velem
Hisz nem szerethetlek tovább. Csak míg létezem...

Nem...!

Lelkem bús-édes csöndjében, életre kelt a nem
Mustármagnyi volt, de együtt nőtt velem.
Lassan nyújtózva erőre kapott,
Lelkem -Nem!-jei hatalmas nagyok.

Nem kell, hogy taposd lelkem bársonyát,
Nem kell, hogy ellopd egem csillagát...
Nem kell adnod, hisz mindent elveszel,
Tolvajló angyalként mindent elviszel!

Hangod sem kell már, csöppnyi kárhozat...
Isten ujja szívemre rámutat,
Enyhülést kínálna, hisz oly nagyon szeret
De - Káinná lettem, így tovább megyek...

Nem kell enyhet adó könyörülete
Nem kell már Isten szentséges neve
Nem kell az éteri szent harmónia
Könny gördül szívemen sziklaként tova

Elhagytam Istenem, Veled felcserélve,
Hangtalan szavakkal kiáltom az égre:
Bár hűtlen lettem, édes Istenem,
Zálogként fogadd gyarló életem...!

A bár nem kell, hogy tapossa lelkem bársonyát,
Nem kell, hogy ellopja egem csillagát,
Zálogként fogadva gyarló életem,
Tolvajló angyalként add Őt meg nekem...!

Sors

Lélekként lüktet a sorsom
Lándzsaként lelkemben hordom
Vérző glória életünk felett
Imádva gyűlölni, Isten, mondd, lehet?

Lélekként lüktet a sorsom
Lándzsaként lelkemben hordom
Dicsfény és kárhozat arcunkra ül
Lélekmagányunk most csendesül.

Lélekként lüktet a sorsom
Lándzsaként lelkemben hordom
Kínnal és keservvel kínoszlopra szánva
Isten dicsfénye jár csak nyomába'.

Lélekként lüktet a sorsom
Lándzsaként lelkemben hordom
Önvalód paránya édes halál
Élet angyalaként szívemre száll.

Lélekként lüktet a sorsom
Lándzsaként lelkemben hordom
Délibáb létemnek sátáni nincse
életszilánkom egyetlen kincse,...Te!

Ki megbújsz soraim között
Gyűszűként hordva szívemre száz rögöt
Százszor száz halált adva a létnek
Naponként átkozva áldlak meg téged.