PONGÓ BARBARA VERSEI
Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo nemo enim ipsam voluptatem quia voluptas sit aspernatur aut.
Pongó Barbara:
Csoda
Nem
vagy fénylő csillag, mi 1000 embernek mutat utat,
elég, ha csak
nekem ragyogsz, én látom fényedet.
Nem vagy napsugár, mi 1000
ember arcára ragyog,
elég, ha csak az én arcom égeted.
Nem
vagy Hold, mi 1000 embernek ad vigaszt szomorú éjszakán,
de az
én holdam vagy, kihez menekülhetek.
Nem vagy angyal, ki
elkergeti 1000 ember rémálmát,
az én angyalom vagy, ki
szívemet gyógyítja.
Nem vagy nagyúr, nem vagy isten, nem vagy
földönkívüli, de az én csodám vagy s az is maradsz!
Nem vagy
1000 embernek mindez.
De nekem te vagy a fénylő csillagom, a
Napom, a Holdam, az angyalom, a csodám,
kire, ha ránézek egy
borús éjszakán, bánatom tovaszáll.
Pongó Barbara:
Fekete
Fekete
szememből fekete könny csordul,
Fekete szívemen fekete seb
gyógyul.
Fekete kezeim az életért nyúlnak,
Fekete lábaim
meg se mozdulnak.
Fekete szívemből fekete vér csordul,
Feketén
szerettem, de a fekete elmúlt.
Fekete felhő van fölöttem,
Fekete
minden körülöttem.
Fekete angyal, ki eljött most értem,
Fekete
kesztyűt húz kezeimre.
Fekete fák, fekete táj,
Fekete marad
minden, ami fáj.