Bánlaky László próza

Az őrsvezető

Az 1950-es éveket írtuk, az iskolák államosítása (1948) után. Szárba szökkent az új gyermekszervezet, a Magyar Úttörők Szövetsége is. Néhány kivétellel minden gyermek kisdobos, illetve úttörő lett.
Szervezetileg egy-egy osztály alkotott egy-egy rajt, és a rajokban 8-10 fős őrsök alakultak. Az őrsvezetőt a felsősök az őrs tagjaiból választották, az alsó tagozatban egy felsőbb osztályba járó tanulót jelöltek ki a legjobbak közül.
Melinda negyedik osztályos, társai között a legjobb tanuló volt. A korszak tipikus gyermeke:
Amit a tanító néni mondott, becsületesen, kötelességtudóan megcsinálta, legyen az a lecke megtanulása, vagy akár az őrsi gyűléseken való aktív részvétel. Elsőnek tanulta meg és fújta a "mozgalmi dalokat", megtanult a "nagy vezetőt" éltető rigmusokat, rajzot készített születésnapjára. A politikát természetesen nem értette, mindez számára csak "házi feladat" volt.
Ugyanígy természetes volt számára a szülői elvárásoknak való megfelelés is. Életéhez tartozott a közös esti imádság, a vasárnapi szentmise, bár azt kicsit furcsállta, hogy a mellékutcába nyíló oldalajtón kellett a templomba bemenniük ("hogy aki figyel, meg ne lásson").
Nem értette, de még túl fiatal volt ahhoz, hogy megértse, hiszen gyermek volt még a maga 10 évével.
Történt egyszer, hogy az elsősök egyik őrsvezetője - osztálytársa - beteg lett, hosszabb ideig hiányzott. A tanítónő Edinát tartotta legmegfelelőbbnek a helyettesítésére.
A kislány boldogan szárnyalt a megtiszteltetéstől, és minden tudását beleadta a nagy feladatba. Heti őrsi gyűlései színesek, érdekesek voltak: új énekeket tanított meg (főleg népdalokat), új, szórakoztató játékokat talált ki (ebben szülei is segítették). A "kicsik" nagyon megszerették.
Egy alkalommal Edina megígérte, hogy a következő gyűlésen mindenki "meglepetés-ajándékot" fog tőle kapni. Arra gondolt, hogy van neki otthon sok szentképe, amiket szüleitől, rokonaitól, a tisztelendő úrtól kapott a templomban. Meglepetésül ezekből oszt a gyerekeknek.
Kiválogatta legszebbeket, és a következő héten boldogan osztogatta a "pajtásoknak". A kicsik nagyon örültek a szép képeknek, és boldogan mutogatták otthon szüleiknek.

Sokáig nem értette, miért váltották le azonnal a tisztségéből. Komolyabb konfliktus szerencsére nem lett az esetből, a tanítónő is jobbnak látta, hogy csak a szülőknek mondja el az esetet.
Az "őrs" megsiratta, mert nagyon megszerették.