SZŰCS ILONA NOVELLÁJA

Szűcs Ilona

Nőnap

Olyan nap ez is, mint a többi. Tanulok a gyerekekkel, a férjem meg hoz egy cserepes virágot. Primula és sárga. Kicsit kókadt, délutánra a szebbjét már elvitték. Egy hétig locsolhatom, azután elszárad. Mindig így van. Főzök valamit, biztosan mindenki éhesen ér haza s legfeljebb, ha nagyon nőnek akarom érezni magam, este megáztatom a lábam, kifestem pirosra a körmeim és felveszem a csipkés hálóingem.

Lehet, hogy kis parfümöt is fújok magamra, bár éjszakára minek. A gyerekek majd felfordítják a házat, rohangálnak, kiabálnak, a férjem meg késik. Biztos most megy primulát venni - kajánkodok.

Nemsokára megérkezik. Puszi az arcomra, egy szia a gyerekeknek s már ül is bele a fotelbe és benyomja a TV-t. Hiába figyelem a kezét, nincs benne semmi. Még csak meg sem említi a nőnapot.

Ahogy múlik az idő, kezdem hiányolni azt a nyamvadt sárga primulát. Egészen hozzám nőtt. Hozzám és a nőnaphoz. És most még az se.

Megyek borotválkozni, szól a férjem és bevonul a fürdőszobába. Most? Mindig reggel szokta. Sima képpel és illatosan kerül elő, arcát az enyémhez dörgöli és megkérdezi: finom? Nagyon, szívom be az arcszesz ismerős illatát (persze, hogy jó, hiszen én szoktam venni, de ezt most nem mondom ki) és kezdek megenyhülni.

Férjem húzza a cipőjét, veszi a kabátját s az órájára nézve csak ennyit mond: nemsokára jövök, úgy egy óra múlva. Ne csinálj vacsorát, hozok pizzát. A gyerekek ujjonganak, én meg gondolom magamban, hallottam én ezt már máskor is és mi lett belőle? Pirítós teával. Összetalálkozik a haverokkal, beülnek egy sörre, aztán kettő lesz belőle. Én meg nézhetem az órát.

Meglepetés! - nyit ajtót a férjem és lássanak csodát, a kezében tényleg egy pizzás doboz van. A gyerekek lerohanják, én meg csodálkozva szedem elő a tányérokat. A pizza pillanatok alatt elfogy, a gyerekek elvonulnak. Megyek fürdeni, nyújtózkodom fáradtan és engedem a kádba a vizet.

Habfürdőt is teszek bele - gondolok egy merészet - elvégre nőnap van. Elmerülök a habos vízbe. Nyílik az ajtó, a férjem dugja be rajta a fejét. Bejöhetek? - kérdezi, s a kezéből elővarázsol egy szál rózsát. Nem sárgát, nem pirosat, inkább vöröset. Boldog nőnapot, adja át egy számra adott ígéretes puszi kíséretében.

Csibészes mosollyal néz rám. A gyerekek már alszanak, súgja a fülembe, kihasználva, hogy a meglepetéstől meg sem tudok szólalni. Elférek melletted? - kérdezi halkan s már gombolja is kifelé az ingét.

És a többi?

A többibe még a rózsa is belepirult.