PAPP JÁNOS VERSEI

A szerelem

Szeretném érezni a bőröd illatát, a lélegzetedet
Míg két karoddal átölelsz, a szívverésedet.
Szeretném veled bejárni a vágyak tengerét,
S meghalni csendben, boldogan ha egyszer véget ér

Budakeszi rózsák

Zsámbéki temető kapuja kitárva
Romtemplomra vetül a hold sápadt sugára
Zsámbéki temető, budakeszi rózsák
Szemem vakká tették, szívemet megcsalták.

Miért is hittem néktek, szép csalárd virágok?
Miért hittem, hogy szebb s jobb amit ti kínáltok?
Ezer tövis terem minden rózsaszálán
Mérges pók sző hálót zöld lombotok alján

Az ígértétek, szép tűzpiros virágok
Itt majd teljesülhet minden titkos álmom
Nem mondtátok el, hogy boldogságra vágyom
Minden álmodásnak ébredés az ára.

Nem mondtátok el, de én nem haragszom rátok
Tiszta szívből mindent megbocsájtok
Eltemetek minden sebet és bánatot
Nem táplált a szívem sohasem haragot.

Így most Budakeszi, azt kívánom néked,
Legyen nyíló rózsa mindig a jelképed!
Tereid borítsa sok-sok ezer virág,
Illatuktól legyen áldott -e szép világ.

De engemet Rózsák, többé ne várjatok
Nem tudom feledni, hogy így becsaptatok
Hogy mikor legjobban fájt, bántott a világ
Nem termett csak tövist, nékem - e sok virág.

Az utolsó keringő

Még egyszer két karomba zárlak
Még egyszer őszintén szeress
Holnap már más kísér a táncba
Holnaptól már másé lehetsz
Holnapra új virágok nyílnak,
Holnap te is boldog lehetsz
Holnapra emlék lesz a mából,
Holnaptól már én sem leszek.