MOLNÁR JÓZSEF VERSEI

Apám játszik

Apám madarakkal játszik,
kezében
fehér és fekete szárnyak,
csak a halál csapdos körülötte.

Apám vasúton játszik,
tarka sínekre rajzol égig
érő vagonokba bújó
kísérteteket, azt mondják,
úti céljuk titkos.

Apám lovakat hajt egy sziklán,
jön az oroszlán!,
a lovak egy szavát sem
értik, viszont szépen repülnek.

Apám darazsakat terel egy lyukba,
nem zavarja, hogy már laknak benne,
"felgyújtom őket, ha nem férnek
el egymástól".

Apám kötélen tartja az eget.
Örül, hogy fontos a munkája,
sokan irigykednek rá,
mondja, a héten is ketten
jelentkeztek az állásra, de
elaludtak.

MA KORÁN JÖTT

Ma korán jött az alkony, már délben,
a fák táncolnak a széllel,
a csillagokat is lehoznám,
mondja az egyik,
itt senki nem haragszik.
Aztán már futottak a földek,
lakói ködben gyülekeznek,
a remény hátul maradt,
senki sem tolja,
a remény előre szalad,
senki sem érti,
csak bámulnak a fejek,
a nap ránk rántja az eget,
valaki kimászik alóla,
még ma is szól a nóta,
dinom-dánom, és
égzengés volt éjjel,
ma korán jött az alkony, már délben.