HORÁK ANDREA KANKALIN VERSEI
Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo nemo enim ipsam voluptatem quia voluptas sit aspernatur aut.
Gondűző szonett
- Nézd a csipke fákat, andalítanak,
- tollpihék keringnek gondjaid körül,
- s ha tangó tüzére csábít el a nap,
- szikrákba szépül, mi eddig fájt belül,
- havas palástba öltözött a rét is,
- ontja jégvirág szerelmes illatát,
- talán nem érzel bánatot, s ha mégis,
- szemedre csókolja hűvös dallamát,
- s az ajkad álmodó mosolyba szédül,
- így iszod magadba átható neszét,
- egy röpke sóhaj oldja súlya nélkül,
- aztán végre rácsodálkozol, de szép...
- és csilingelnek úgy a jégcsapok,
- hogy tudd, a télben én is ott vagyok.
Fantáziálom
Amint leszáll az est, szobám falára
vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
s ölelsz magadhoz úgy, miként az árva,
a pille párna elpirulva látja,
s az ablakon szökő parányi fényjel
benéz közénk, de nem szakítja széjjel
az ajkaink, habár busás az ára.
De jaj, felébredek kihűlt magamban,
hiányod ég, patakja marja bőröm,
hajam csatak; ma nélküled maradtam,
pedig tudom, ha érkezel, nagy Ő jön,
de félhomály mögött üres falam van,
s Te nem vagy itt, hiába képzelődöm.
XXI. századi ballada
- Egy gimnazista lány a parton ténfereg,
- tizennégy alig múlt, csupán naiv gyerek.
- Hunyorgó csillagok víztükörben látják,
- amint a korláton kavicsot dobál át.
- Kihívó öltözék, rikító, ócska smink,
- a köldökét épphogy takarja lenge ing,
- kacér pillantáshoz csábító ékszerek,
- érett nőnek tűnik, pedig csupán gyerek.
- Távolban tompa zaj, majd felbőg egy Porsche,
- és nem riasztja az éltes férfikor se,
- a kéjenc mellé ül egy mézes bók után,
- csak szeresse bárki... pedig gyerek csupán.
- Füves cigit kínál körmönfont szavakkal,
- aztán port is hozzá, kis nejlontasakkal,
- s mikor már érzi, hogy a prédája kába,
- letépi ruháját, és magára rántja.
- "Anyám, anyám, csak most az egyszer halld szavam!"-
- üvölt a lány belül sikítva, hangtalan...
- legyűri újra testét az ördög fattya,
- s kidobja az útra, szűzi vérben hagyja...
- ...egy gimnazista lány a partra szédeleg.
- Tizennégy alig múlt, csupán naiv gyerek.
- A lelke mocskát mossa, öntudatlanul,
- s egy élet-csillag kavicsként habokba hull.