DEÁK ÉVA VERSEI

Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo nemo enim ipsam voluptatem quia voluptas sit aspernatur aut.

Jelek

(triptichon)

1 kép Idő

Elém tűnt, mint színes látomás kínálja magát
az idő, mely fogva tart, el nem múló pillanat.
Sorsnak ezernyi csillaga, úton áradatát
beragyogja napjaink, mint örök nyomdokunkat.
Valami édes-keserűség végig elkísér,
oly jó felidézve emlékezni, mi az élet,
mosoly és könnyek zápora, napra évet ígér
Beérve az ész, akarat, tettek vágya képet.
2. kép Teremtés
Mely országba én érkeztem meztelenül, pőrén,
még az ember is nyögött, ölelve hozzám szökött
szabadságról álmodó tudat, nép kikötőjén
bízva, hogy építsem hazám, mely kíntól küszködött.
Reggel és napnyugta között, épült a kurta éj,
dalolva test és lélek, együtt romok tetején.
Nap hírnöke lettem, erőktől edzett habtaréj,
teremtve varázshegyet, a végtelen mezején.
3. kép Merj!
Biztonság elkopik, ha az óra nem úgy ketyeg,
miért hisz' időtálló rúgója az ép része,
még nagy mutatója, most rossz irányba tévelyeg,
ilyen a körforgás fájó törvényszerűsége.
Csak merj felállni a lépcső legfelső fokára,
ha nem tántorít el a szó hazának hűsége,
csak merj eredni a feltámadó szél nyomába,
bármit is súg szíved, csak merj, így nem lehet vége.

Rozsdamarta ereszen

Dagad a felhő, ontja nedűjét az ég,
vad szél tombol, facsarja, reccsen, tép.
Szomjazó föld nyeli, mint jó bort
a vágytengeri szerelem,
pusztulás csorog a rozsdamarta ereszen.
Kínok tengere hömpölyög minden esőköpenyen,
széthúzó erők feszülnek,
mint haragos égen a sötét színek.
Vijjogva bújik minden fészeklakó,
tócsákban áztatja magát az élet.
Képzelő erő most a mindenható!
Megváltást követel a természet rendje,
míg az eső lemossa tisztára a rosszat,
a bűnt és a szennyet.

Radnai havasok
Nagy-Pietrosz

Égig érő hegyét a rejtélyes Nagy-Pietrosznak,
a Radnai havasok méltóságteljes hegycsúcsát,
hólepel borítja, az őt körül ölelő völgyek
rezervátummá nyilvánított természet szépségét.
A szél hófelhőket cibál magával, minden rideg,
látszólag még nyugodt, majd a meginduló lavina
eszeveszett gyorsasággal görgeti maga előtt
a szűziesen fehér, fergeteges hótömeget.
Tizenhat salgótarjáni levente hetvenöt éve
indult a legszebb, nevezetes csúcs meghódítására.
Remek síterep, az ifjú sísport szerelmeseinek.
De a gyilkos hótömeg maga alá temette őket,
és csak egyetlen sportoló élte túl, került ki élve.
Mit érez az édesanya, édesapa, testvér, rokon,
mikor elveszíti szívének legékesebb gyümölcsét.
Mit érez a felség, gyermek, ha férje, apja többé nincs,
Már nem pótolhatja senki, ha elvész a legdrágább kincs.
Kopjafa áll sok emlék szalaggal a Mosolygó-tónál.
Hozzátartozók, barátok, sí társak és zarándokok,
minden évfordulón elindulnak a tisztelet útra,
kegyelettel adózva az áldozatok emlékének.
A vidám, méltán büszke, jó sportoló fiatalokat,
a lavinaszerencsétlenség áldozatait, sorban
katonai díszpompával temették el városukban.
Tiszteleg előttük a nemzet, fájdalommal szívekben.
Sírhelyüknél felszentelt emléktábla tudatja, éltek,
bátrak, merészek, vállalkozó szelleműek voltak Ők!
Ma is kegyelettel emlékezünk a Salgótarjáni
Acélgyári Levente Egylet ifjú síelőire,
példaként szolgálnak a jövő sportolói részére.
.
1944. január 13-án harmadik alkalommal vágtak neki a salgótarjáni leventék, hogy meghódítsák Máramaros talán legszebb hegységét. A két korábbi sikeres expedíció után a harmadik tragédiába torkollott, a csapat 15 tagját holtan találták.