BALOGH ROLAND VERSE

Ne reszkessetek!

Idekint csak csendet hallok,
Mozdulatlan homály ragyog,
Fázik kezem a fák alatt,
Lábam egyre halad, halad.

A szél suhan át a parkon,
Fák ágai közt szabadon,
Így fonja körbe azokat,
Leláncolt jeges burokkal.

Megállok, vége a csendnek.
Sercegő ágak reszketnek,
És a fák nekem suttogják:
Törd meg a jég birodalmát!

Fagyos fák, ne reszkessetek!
Selyemszíve van mellettem.
Melegétől elolvad a fagy,
Nem fázok már a fák alatt.