ÁCS BÁLINT VERSEI

•  Drága ajándék
• 
  
• Adhattam volna kincseket,
• amit senki meg nem vehet,
• ami a legdrágább nekem,
• az időmet adtam neked.
• 
  
• Kaphattam volna kincseket,
• amit senki meg nem vehet,
• ami a legdrágább neked,
• az idődet adtad nekem.
• 
  
• Nyer-nyer üzlet volt ez nekünk,
• tán többet nem is kérhetünk,
• odaadtuk azt, amink volt,
• egyikünk ruha, a másik folt.

A gömb

• A gömb, maga a tökéletesség,
• a mindenség kezdete és vége,
• ezt látod belül az atommagban,
• és ezt, ha majd felnézel az égre.
• 
  
• Ő maga mindig az optimális,
• mindenhol tökéletes és kerek,
• bárhonnan nézed, ugyan azt látod,
• a látott kép nem változik meg.
• 
  
• Eleme folytonos örök mozgás,
• ő mozog, vagy körülötte mások,
• ha leáll a rendszer, ő megszűnik,
• és többé már a képet sem látod.
• 
  
• Egymaga a semmi,
• egy pont felnagyítva,
• s egyben a végtelen,
• ami a látóhatárt beborítja.

Jó lenne

• Jó lenne újra széllel szemben szállni,
• zuhogó esőben arcunk áztatni,
• nem nézni hátra, csak menni előre,
• nem gondolni sem múltra, sem jövőre,
• 
  
• nézni a lepkét, hogy száll a virágra,
• ki ügyet sem vet a zajos világra,
• látni a hangyát, ki gyűjti a morzsát,
• hallgatni a tücsök ciripelő hangját,
• 
  
• titokban lesni röptét a madárnak,
• aki kedve szerint szabadon szállhat,
• a ragyogó égen a felhőt nézni,
• s a gomolyagban ember arcot vélni,
• 
  
• elgondolni azt, hogy ez hogyan lehet,
• élet az élettelenből hogyan lett,
• e színes világot ki és honnan hozta,
• vagy a teremtő az, aki megalkotta?